Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Vass Erika: A lélek színeváltozása a csíksomlyói búcsú példáján keresztül

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. lés nyújt erőt a körülöttük levő világi hívságok figyelmen kívül hagyásához és a testi fájdalmak elfeledéséhez, hiszen az énekek Máriához szólnak, és így lélekben már a Vele való találkozásra összpontosítanak. „Ugye a Szentírás is aszongya, hogy ki hangosan imádkozik, kétszeresen imádkozik. Ha most én énekelek, kétszeresen. S úgy belejövünk abba, s szeretjük... S ezért több a búcsúra járás, hogy azalatt az idő alatt imádkozok; [alkoholt] inni nem szabad, a fiatalok se kéne rendetlenkedjenek. S nem kéne rendetlenkedni, nem beszélünk csúfokat, rendetlen beszédet, s akkor nagyobb kegyelmet kapunk a Jóistentől." Elsősorban a hosszú énekeket kedvelik (van, ami több mint tízperces), amelyeknek refrénje sokszor ismétlődik, s így még jobban belefeledkezhetnek a Szent iránti csodálatukba. Az énekek, s az akár 10-15-ször ismételt refrének tudatosítják bennük, hogy gondjaikkal nincsenek egyedül, s hogy az Égiek később is velük lesznek: „Ez olyan hosszú s jó menetelős, a menet fülének olyan jól lehet énekelni... Tudja, olyan jó ismétlése van. Na, hogy es van? „Nem vagyunk árvák, van édesanyánk, / Aki magas mennyekbe gondot visel ránk."... S akkor még az jó meneteles ének, erre es olyan jól lehet menni: „E siralom völgyében az élet tengerén, / Sokszor fájdalom és gyász közeleg felénk. / Van egy égi anyám nékem, / Ki el nem hagy soha engem, / Neve: Mária, / Aki az én életemnek / Vezércsillaga." S ismételjük: „Van egy égi anyám nékem, / Ki el nem hagy soha engem, / Neve: Mária, / Aki az én életemnek / Vezércsillaga." Erre es olyan jó meneteles ének, úgyhogy ezt es úgy szeressük. Ez olyan hosszú!" A zarándoklaton való részvételüket a legtöbb esetben az alábbiak motiválják: „Örökké úgy valamilyen szándékra. Vagy az egészségemér, vagy a gyermekeimet a Jóisten őrözze meg szöröncsétlen pillanattól, szerencsétlenségtül. Akkó békességér, így ilyenekér elajánljuk." A lélek gyógyulásának útja a gyónás és áldozás. Gyónásra vagy még otthon sort kerítenek, vagy útközben a menet mellett haladva. Az utóbbi esetben a pap és a gyónni szándékozó személy a menettel párhuzamosan, az út bal oldalára húzódva gyalogol. Szívesen gyónnának a kegyhelyen, de többségük nem vár addig, mert a nagy tömeg miatt nem biztos, hogy ott sor kerülne rájuk, s a nagymise alatt nem jó bizonytalan lélekkel lenni: „Ha ott [a mise helyszínén] ki tud jutni, akkor ugye úgy megnyugva, hogy nem mondtam semmit, úgy áldozok. Mer méges, az ember elszólja magát, ha nem akarja es, egy olyan rendetlen beszéddel vagy valamivel. Inkább azt szeressem, ott gyónunk meg. Odakinn a hegyen papok vannak, de bizony valamelyik esztendőben nem tudtam meggyónni. Osztán bejöttünk [a kegytemplomba], s este idebé gyóntam." 210