Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Veres Emese Gyöngyvér: Konfirmáció a barcasági csángó gyülekezetekben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Az 1920-as években a lányok hosszú, fehér ruhában konfirmáltak. „S hosszú piros pántlika, egész le. S úgy mondtuk neki: a mars. S jó hosszú volt a rokolya. Tiszta fehér volt. S akkor sure is volt, kötős sure, csipke körül rajta." (1998: Dani Péterné, sz. 1915), a 30-as években viszont már megjelent a magyarruha. „A fehér ruhát mindenki magának csináltatta. Nem úgy volt, mint most. Egyik ilyen, másik olyan. így szebb volt. Egyformák. Minden vasárnap felvettük még. Akkor olyan volt a divat. Kikérdezésre akkor vettünk sötét ruhát. Volt szép lerakott szoknya s blúz hozzá. Arányítottuk, hogy lehetőleg egyformák legyünk. Nagyon ragaszkodtunk ahhoz, hogy egyformák legyünk. 1928-ban konfirmáltunk. De akkor már kezdett bejönni a magyarruha. Nekünk volt először. Itt a faluban volt egy asszony, aki megcsinálta. Csak a mellényt és a pártát. A szoknyát s azt a blúzocskát megcsináltuk mi. Ráncos szoknya, de az alján fodrokot raktam. Az volt a legszebb" (1998: Dávid Etelka, sz. 1913). „Nálunk így ünnepnapkor a leányokon, konfirmáláskor a mü időnkbe, fehér szoknya, piros párta a fejükön, és zöld kötény előttik. A legényeknek csizma, fekete nadrág, s fehér lájbinak az ujja, szóval a lajbi piros, s az ujja fehér, s ződ kalap, s árvalányhaj a kalapba. Magyar ruha. Most már elváltozott a viselet megint. A leányok is mikor konfirmálnak, nem nagyon használják ezt a magyar viseletet. Fehérbe őtöznek s pártát tesznek, s szalag rajta" (1998: László Géza, sz. 1926). „Mi is tartottuk, hogy ezt a magyaros jelleget próbáljuk nekik visszahozni" (2004: özv. Raduch Györgyné, Brassó). Pál Dezsőné 1951-ben konfirmált, akkor már nem engedték meg a magyarruhát, ők fehér ruhában konfirmáltak. Amikor a férje konfirmált 1943-ban, akkor ez még nem volt gond. Ugyanakkor Pál Dezső (sz. 1929) emlékszik arra is, hogy egy évben a lányok ruhája ugyan fehér volt, de a magyarruha mintájára kézült, s úgy is csúfolták az akkori lányokat, hogy „tejbe esett legyek" (2005). Barcaújfaluban még nem sikerült kiderítenem, hogy a magyar ruha lelkészi beavatkozás vagy a krizbai viseletváltás hatására honosodott meg. Az 1970-es években Jakab Mihály lelkész megpróbálta újból meghonosítani az egykori szászos viseletet, de nem túl sok sikerrel. Özv. Jakab Mihályné szerint, túl sok volt a viszály a ruha formája miatt. Ezért megkérték a szülőket, hogy lehetőleg egyforma ruhákat csináltassanak. Ez a tény az 1970-es évi fényképeken jól megfigyelhető. A következő évben azonban már szászos viseletben szerepelnek a lányok. A hosszú fehér ruhához pirossal hímzett kézelő és öv tartozott, a fejükön, pedig a szász párta, amely azonban nem azonos a marssal. Ezt a ruhát egy idős gyülekezeti tag viseletéről másolták, ám annak a hímzése fehér volt. A kézelőket és az öveket a gyerekek az iskolában hímezték ki, hiszen a lelkész felesége akkor éppen kézimunkát is tanított. Erdő Andrásné, akinek a lánya 1971-ben konfirmált, nem lelkesedett ezért a viseletért. Szerinte „nem nagyon szokás. Hozzák vissza a régit", azaz a magyarruhát (1998). Amikor ő konfirmált, akkor fehér 203