Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Szőcsné Gazda Enikő: Az elkeresztelés

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. nie.

23 Ott úgyszintén kilenc asszony feladata volt a rítus lebonyolítása. Elemzett közösségünkben nem tudták konkrétan diagnosztizálni, hogy milyen betegség esetén alkalmazták a szokást. Csak azt emelték ki, hogy abban az esetben keresztelték át a gyereket, amennyiben életveszélyes helyzetben volt. Ha elkékült, levegő után kapkodott, dobálta magát, lehetetlennek tűnt a megnyugtatása és életre keltése. 3. A rítus eltűnte A dolgozat bevezetőjében már utaltam arra, hogy az elkeresztelés szertartását utoljára az 1970-es években végezték az említett faluközösségben, azt követően eltűnt a falu szokásai közül. A beszámolókból úgy sejthető, hogy a szokást a vízvetés rítusának a megerősödése szorította ki. Vagyis kezdetben a szenes vízzel való gyógyítás és az elkeresztelés párhuzamosan élt egymás mellett. A hetvenes évekre a szenes vizes gyógyítás hiedelemköre annyira erőteljessé vált, hogy eltüntette az elkereszteléses gyógyítási eseteket. Napjainkban a falusiak emlékezetében jórészt összemosódik a két mágikus cselekmény. Ha elkezdnek az elkeresztelésről beszélni, hamarosan átugranak a vízvetés ismertetésére is, anélkül, hogy elkülönítenék vagy tudatosítanák önmagukban és a megfigyelőben a két rítus közti határt. Az a tény, hogy aktuálisan az elkeresztelés hiedelemköre a faluban a vízvetést asszociálja, sok mindent jelez számunkra. Elsősorban azt, hogy az elemzett rítusunk már az emlékekből is kezd kiveszni, másodsorban pedig azt, hogy a vízvetés mint mágikus gyógymód még napjainkban is elevenen él e községben. 4. Mágia, hiedelem, vallás, gyógyítás összefonódása Összegzésünkben kiemelnénk, hogy az elkeresztelés rítusa a népi vallásosság egyik jellemző megnyilvánulási eleme. Amennyiben, Leslie meghatározása szerint, a népi vallásosság végeredményben a nagy hagyomány vallásának a kis közösségek által való interpretációja,

24 elemzett rítusunkban a keresztelés vallási dogmájának a falusi közösségek tagjai közé való lecsapódását követhetjük nyomon. E rítus világosan jelzi, mennyire igaza volt Pócs Évának abban, hogy a falusi közösségekben a mágia, hiedelem, vallás nem különíthető el egymástól.

25 A népi tudatban, amint az elemzett esetből is látható, a vallás, a mágia és a hiedelem nem rendszerként jelenik meg. Az egésznek csupán töredék-elemei élnek egy-egy közösség vagy egy-egy egyén tudatában. Egy kisközösség vallási-mágikus tudása kis egymás mellett élő elemeknek a konglomerátuma. Az emberek világképében keverednek ezek a jelek, és egyén- illetve közösségfüggő, hogy mikor melyik elem dominál, mikor mi kerül a felszínre és mi süllyed el. Érdemes volna közösségekre, illetve egyénekre lebontva megvizsgálni azt, hogy melyek azok a jelek, amelyek 193