Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Szikszai Mária: Szent Antallal kapcsolatos archaikus népi imák

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy az összefonódott kultuszelemek együtt töltötték be azt a szerepet, amelyet az előzőkben a remete történetei és legendái. Az összefonódás nem okozott semmiféle fennakadást a későbbiekben. A történetek használóit nem zavarta az összemosódás. Az összekeveredett kultusz hiánytalanul megfelelt azok elvárásainak, akik mindennapjaihoz hozzátartozott. Erdélyi Zsuzsanna legfrissebb könyvében visszatér az archaikus népi ima műfajának kérdéséhez. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy műfajunk autochton népi alkotás-e, és van-e köze a történeti egyházi-hitbuzgalmi irodalomhoz. A szerző az európai imaanyag vizsgálata után arra a megállapításra jut, miszerint „a magyar archaikus népi imádság, mint olyan jelen formájában autochton népi alkotás, bár történeti fejlődésében kettős eredetet mutat: egy irodalmi adatokkal ma még követhetetlen-ellenőrizhetetlen korai népi gyakorlatot, és egy irodalmi adatokkal nyomon követhető-ellenőrizhető egyházi háttérjelenlétet, amely a késő középkorban minden vallásos műfaj esetében szükség szerint érvényesült."

30 Feltételezhetjük, folytatja, hogy a mindenkori magas írásbeli kultúra mellett élhetett egy népi-szóbeli kultúra, sőt, ez a kettő kölcsönhatásban állhatott egymással. E kettősség felismerésének időpontját 1578-ra teszi, amikor Bornemisza Péter a „nagy anyá"-t és a „mise mondó pap"-ot jelölte meg forrásként a ráolvasok eredetéről szólván. Úgy véli, hogy ezt a kétféleséget az archaikus imádságok esetében is fölfedezhetjük a misztikus világképben föllelhető mágikus tartalmakképzetek hallatán.

31 Annak ellenére, hogy a kutatóutam más tájakra vezetett, a jelen munkám eredményei alátámasztják, ha még szükséges volt, ezeket a megállapításokat.