Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Olosz Katalin. Unitárius iskolások karácsonyi és húsvégi veszekedő versei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. 2. (teljes tűzzel) Tatár szokott mindig tetvet süvegelni! Nem szoktam még eddig árnyékomtól félni! De neked,barátom, nagy kár soká élni; Mert nem tudsz magadra igazat beszélni. 1. Igazat beszéllek, Pilátus bíró volt; Mikor urunk Jézus a keresztfán megholt. Mikor az ártatlant ölték meg — sötét volt. A Szentírás mondja, hogy nagypénteken volt. 2. Tán nagyobb hibás volt Júdás, mint Kaifás, Az esik verembe ki másnak vermet ás. Szentírást ne piszkálj, hanem dologhoz láss! 1. Ne szökdössél többet, mert itt nincsen árok, Hazugságod miatt nagyobbak a károk. Ma minden hazugságot az orrodra hányok, Hidd meg, hogy dolgodnak a végire járok! Aki erszényt nem nyit ennyi tréfás szóra, Inge terítessék még ma koporsóra. Füle dugódjék bé a trombitaszóra 2. (a tojás, pénz elvétele után) Ezen alkalommal, hogy ide betértünk S ha alkalmatlan volt itteni beszédünk Arról bocsánatot tisztelettel kérünk Hálásan köszönjük, mit kezünkbe érzünk. Elmondám. „E veszekedő versben néhol a 4. sor hiányzik, így van az, ahonnat lemásoltam is. Az utolsó versszakasz kiolvashatatlan volt, a ki előadta ezt, attól megkérdezve tettem az újraírást. Sokszor még azt is meg tették a még naiv gyermekek, hogy két veszekedő verset összeöntöttek, ebből kiigazodni már teljességgel nem lehetett." (Kobátfalva, 1913. In: Boros György: Húsvéti és lakodalmi szokások. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, Budapest. Jelzete: EA 3570. 1-7. lap).