Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Lukács László: A karácsonyi jászol, a karácsonyfa és az adventi koszorú megjelenése a szakrális térben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. (60-90 évvel ezelőtt) sohasem állították a karácsonyfát, hanem mindig a sarokba, a gerendába vert szögre akasztották. Meg kell még említenünk egy érdekes szokást Boldogkőváraljáról. Karácsony első napján a hozzátartozók egy kis karácsonyfát vittek magukkal a temetőbe, és valamelyik közeli rokon sírjára állították."

47 A hegyközi Filkeházán (Zemplén m.) már a XIX-XX. század fordulóján elterjedt a karácsonyfa, de a legszegényebb családoknál csupán egy fenyőágat állítottak pohárba. Az alig egy méteres karácsonyfákat leggyakrabban az asztal vagy a komód fölé a mestergerendára akasztották.

48 A Barkóság népe karácsonyfát csak az első világháború után kezdett állítani. Polgári, értelmiségi közvetítéssel terjedt el körükben a karácsonyfa. Domaházán (Borsod m.) Bencze nevű kántortanítónál láttak először karácsonyfát.

49 A palócföldi Tarnaleleszen (Heves m.) a régi századfordulón borókafát állítottak karácsonykor. Mézeskaláccsal, pattogatott kukoricával, dióval, molnárkaláccsal, naranccsal, aranyalmával, színes papírral díszítették. Szentképet tettek alá, Jézus képe mellé kis betlehemet is állítottak. Eger vidékén, Visontán, Mátraszőlősön a pap által küldött színes ostyákból kivágták a Jézust ábrázoló részt, felakasztották a karácsonyfára. Egerbocson a feldíszített borókafenyőt az asztal fölé, a gerendára akasztották.

50 Schwalm Edit tanulmányában a mátraderecskeiek karácsony böjtjéről (december 24.), karácsonyfájáról is megemlékezett: „Általában 6 órakor terítették le az asztalt egy dísztelen, fehér vászonabrosszal. Rátették az erdőből hozott borókafát, amit almával, dióval, molnárkaláccsal, esetleg néhány szem kockacukorral és apró gyertyácskákkal díszítettek. Az ostya közepét — amit a harangozó sütött — kivágták, és pamuttal azt is a fára kötözték. A csillogó díszekkel megrakott karácsonyfa csak az utóbbi 20-25 évben jelent meg."

51 Erdélyben a szász városok közül Nagyszebenből 1827-ből, Brassóból 1828-ból értesülünk az első karácsonyfáról polgári környezetből. A XIX. század közepén a szász evangélikus templomokban és iskolákban is megjelent. Utóbbiak hatására a szász falvakban, a családi otthonokban is elterjedt. Nagykapuson (Nagy-Küküllő m.) 1837-ben még a templomban állítottak karácsonyfát. Keresztényfalván (Brassó m.) 1889-ben az iskolások műsorukat a templomi karácsonyfa mellett adták elő. A XX. század elején, de különösen az első világháború után már általánosan elterjedt a falusi szász családok körében.

52 Erdélyben a karácsonyfa elterjedésénél Pozsony Ferenc a közvetlen szász hatást hangsúlyozza lokális szinten: „A szászok szomszédságában vagy a Királyföldön belül fekvő lutheránus magyar falvakban viszonylag korábban jelent meg és terjedt el a karácsonyfa."

53 Oltszakadáton (Szeben m.) Vámszer Géza gyűjtése szerint: „Régebbi szokás (1870-ben már megvolt), hogy egy nagy, feldíszített karácsonyfát állítanak fel az iskolában. A jelenlevők énekelnek s a káplán - ma a lelkész - közben ajándékokat osztogat a gyermekeknek, többnyire könyveket és taneszközöket. Az utolsó években a nagy 128