Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Lukács László: A karácsonyi jászol, a karácsonyfa és az adventi koszorú megjelenése a szakrális térben

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 7. zal telt el, hogy mindegyikünk apróra megvizsgálta a nyert ajándékokat s mindegyikünk külön forró, hálás kézcsókkal megköszöné azokat a boldog szülőknek. Szüléinktől néhány tanácsot és intelmet kellett meghallgatnunk. Az akkor hallott szavak mélyen vésődtek lelkünkben, s egész éven, mint intő jobb lebegett előttünk. A karácsonynak mai formák szerint való megünneplését, vagy helyesebben magát a karácsonyfát édesanyám honosította meg hazánkban..."

25 Vay Sándor ezzel szemben a jövendő című folyóiratban, 1905-ben ezt állítja: „A Christbaum (karácsonyfa) divatját József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya hozta be nálunk."

26 Mária Dorottya württembergi hercegnő volt, tehát a karácsonyfa elzászi, badeni törzsterületének szomszédságából került Budára 1819-ben. A karácsonyfa első említésére elég későn bukkanunk a magyar irodalomban. Ugyan báró Eötvös József Ercsiben, 1835-ben írt irodalmi tanulmányában a XIV. Lajos-kori francia irodalomról azt írta, hogy az nem erős tölgyhöz, hanem „inkább ama fácskához hasonlatos, melyre karácsonykor gyermekeknek ajándékokat aggatnak."

27 Egy kilenc évvel későbbi, Petőfi Sándor, Csapó Etelka, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Erdélyi János, Kuthy Lajos és Kazinczy Gábor társaságában töltött karácsonyestéről említette a karácsonyfát a vendéglátó háziasszony, Vachott Sándorné Csapó Mária Rajzok a múltból című emlékirataiban: „.. .kénytelen valék a társaságot egy időre elhagyni, részint mivel az esteli feladását kellene sürgetnem, részint, hogy szép ünnepélyesen bemutassam az est fénypontját, a karácsonyfát... A karácsonyfa bemutatása az estelizést megelőzve történt; - nagy éljenzések fogadták a fát, melyen a gyertyácskáktól megvilágítva, minden jelenlévő számára tündöklött egy-egy parányi ajándék. Kugler cukrász gyártmányai..."

28 Első szépirodalmi említésével Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi elbeszélésében találkozunk 1854-ben a Vasárnapi Újság hasábjain: „Annyi ablak ki volt világítva az utcákon, fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus..." Ugyan a német származású gróf Leiningen-Westerburg Károly a délvidéki harcokból 1848. december 7-én kelt levelében azt írta magyar feleségének, hogy lánya: „a kis Liza remélhetőleg jó, és szép karácsonyfát érdemel", Magyarországon a karácsonyfa nagyobb mértékben csak az 1848-49-es szabadságharc után kezdett meghonosodni.

29 Korábban még a vidéki birtokain élő magyar arisztokrata családoknál is hiányzott. Báró Splény Béla Pest megyei, pátyi földbirtokos 1877-ben keletkezett emlékirataiban a reformkor kezdetéről, az 1824/25. év fordulójáról jegyezte fel: „A most divatozó karácsonyfák akkor még nem váltak szokássá.. ."

30 Három évtized múltán, az 1850-es évek második felében Madách Imre alsósztregovai (Nógrád m.) kastélyában már állítottak karácsonyfát, ahogy azt a költő unokaöccse, Balogh Károly visszaemlékezéseiben hallhattuk: „Az ebéd 121