Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Csukovits Anita: Nagy Pál Miklós vallási botjai

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Csukovits Anita Nagy Pál Miklós vallási botjai A pásztorművészet és a népi vallásosság fogalmát ritkán használjuk együtt. A pásztorfaragók által gyakran és szívesen használt díszítőmotívumok többségét a geometrikus motívumok, virágmotívumok, állat és emberábrázolások alkotják. A faragók által megörökített emberek többnyire nyájat legeltetnek, szeretnek, mulatnak, táncolnak, vagy pandúrokkal harcolnak. A feszületfaragó Barna János, Gyurkó Pál alkotásai inkább ritka kivételek, melyek a palócok mindennapokat átszövő vallásosságát mutatják. Barna János esetében emellett a szakirodalom a mély vallásosságot ifjúkori bűne miatti vezekléssel is magyarázza.

1 Pest megye nem tekinthető a fafaragókban és kvalitásos faragásokban gazdag területnek, annak ellenére, hogy északi része fában bővelkedik. A Pilis, a Börzsöny, a Cserhát egyaránt kiváló minőségű faanyagot szolgáltatott a faragni vágyóknak, ennek ellenére a megye talán legjelentősebb, legegyénibb stílusú faragóegyénisége a Gödöllői dombság lankái között alkotott, a máriabesnyői kapucinus kolostor tehénpásztoraként. Művészetére azonban a közeli palóc tájak faragóművészete nem hatott. Az elsősorban botjairól nevezetes faragó, Nagy Pál Miklós 1868-ban született Jászapátiban, szegényparaszti családban. Édesanyja korán meghalt, a félárva fiú mostohájával nem jött ki, így hamar elküldték szolgálni. Előbb Kocséron, majd Orgoványon tehénpásztorkodott — itt kezdett faragni, hogy ne aludjon el az állatok mellett.

2 Tanítómestere nem volt, egyedi stílusát különleges, a korban szokatlan módon alakította ki. Munkáit könnyű megismerni a minden szabad felületet kitöltő nagyon aprólékos faragásról, a jelenetek és portrék, illetve mellképek spirálvonalban lefelé haladó megjelenítéséről, az elefántcsontszínű fa és a feketére színezett háttér, valamint karcolásvonalak erős kontrasztjáról. Mivel olvasni és írni tudott, kevés ráérő idejében a kezébe került újságokat lapozgatta, olvasgatta. A Kis Újság néhány számából nézte ki azoknak a híres személyiségeknek az arcképét, akiket első arcképes botjára faragott. Mivel az első bot nagy sikert aratott, Nagy Pál Miklós további portrémásolási lehetőségek után nézett. Mint Madarassy Lászlónak elmesélte, megrendelte Dolinay Gyula: Magyar királyok és hősök arcképcsarnoka című albumát, s ettől kezdve tulajdonképpen üzemszerűen kezdte faragni „fejes történelmi botjait". Időközben Kecskemétre került, ahol egy fogadóban dolgozott udvarosként. A fogadóban és a városban közben egyre nagyobb keletjük lett a szép, aprólékos kivitelű botoknak.

3 Sajnos, 477