Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVIII. századi úrasztal terítők a délvidéki és burgenlandi református egyházakban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. eddigi kutatásokból. Ilyennek számít még ma is néhány határainkon túlra eső rész. Ide sorolható a Délvidék és Burgerland is, amely csak az utóbbi 10 évben került a kutatás előterébe. A hiányt pótlandó, a szakma legjobbjai sürgettek ezért egy olyan nagyszabású gyűjteményi összeírást, amely kiterjed a határon túli református gyülekezetek tárgyi emlékeinek, textíliáinak, fonalas munkáinak leltárba vételére. A gondolat először 1993-ban Benda Kálmánban és Balassa Ivánban fogalmazódott meg. Ok a munka megszervezésére és lebonyolítására a rendkívüli helyismerettel rendelkező és a tudományos kutatásban is már magas szinten bizonyított Molnár Ambrus református esperest, a Református Doktorok Kollégiuma Vallási Néprajzi Szekciójának a vezetőjét tartották a legalkalmasabbnak. Az elhatározást és a felkérést nyomban tett követte. Molnár Ambrus már 1993-ban megkezdte a szervezést, a megfelelő szakemberek megnyerését a minden kompenzáció nélküli munkához. így állt össze egy 4-5 fős team, amelyben ki-ki felvállalt egy területet. Molnár Ambrus minden szervezési munkán túl az egyházak történetét, a jegyzőkönyvek, anyakönyvek, iratanyag, parókiális könyvtár számbavételét végezte. P. Szalay Emőke a klenódiumok, ezen belül az ötvösmunkák összeírását, dokumentálását és a templombelsők felmérését és leírását készítette el. F. Csiszár Sarolta az úrasztali térítőket és templomi textíliákat dokumentálta és vette leltárba. Nagy Varga Vera a festett kazettás templommennyezeteket, fa úrasztali készleteket írta össze és azokat tanulmányozta, Küllős Imre a harangok és az ónedények összeírását és az összes szükséges fotózást végezte. Kezdetben, de a munka folyamán több alkalommal is bekapcsolódott Nagy Anna egyetemi hallgató, aki az iratanyag összeírásában és néha a videózásban vett részt, Simándi Katalin pedig a harangozáshoz kapcsolódó szokások vizsgálatával foglalkozott. A munka a kárpátaljai református gyülekezetek leltárba vételével kezdődött. Majd folytatódott a délvidéki és burgerlandi kutatásokkal, amelybe újabb munkatársak is bekapcsolódtak, így Winter Erzsébet fotós, Hegedűs Gyöngyi aki a harangok felmérését, a harangöntő központok feltérképezését tűzte ki célul és Sápy Szilvia, aki az orgonák és harmóniumok összeírását kezdte el. A munkában külön kiemelt helyet kapott az úrasztali terítők és templomi textíliák összeírása. A felkészülésben nagy szerepe volt a levéltári kutatásnak, a vagyonleltárak tanulmányozásának. Elsősorban az egyházak által készíttetett, és számunkra is hozzáférhető vagyonleltárakat néztük át. A módosabb egyházak általában időről időre felmérték vagyoni helyzetüket. De voltak egyházak, ahol nem tartották ezt fontosnak. Csak akkor készítették el a vagyonleltárt, ha azt az egyházkerület is szorgalmazta. A Tiszántúli Egyházkerületben két alkalommal került sor egy minden egyházközségre nézve kötelezően elkészítendő vagyonleltár felvételére. 467