Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVIII. századi úrasztal terítők a délvidéki és burgenlandi református egyházakban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Felhősné Csiszár Sarolta XVIII. századi úrasztali terítők a délvidéki és burgenlandi református egyházakban A magyar díszítőművészet és hímzéskultúra múltjának a feltárásában és megismerésében jelentős helyet foglalnak el a református egyházak használatában lévő és ott őrzött úrasztali terítők és templomi kézimunkák. A figyelem főként azért fordult feléjük, mert az egyházak, mint szakrális emléket, fontos vagyontárgyat őrizték a tulajdonukba került textíliákat. Selejtezésükre ritkán vagy egyáltalán nem került sor. Ha ilyen mégis előfordult, annak lebonyolítása nagyon körülményes volt, ugyanis presbiteri határozat kellett hozzá, amelyről természetesen jegyzőkönyv és a tárgyról leírás is készült. Tehát nem tűnhettek el nyomtalanul. így az egyházak több évszázad textíliáit őrizték meg együtt, szemben a családiakkal, amelyek a legnagyobb gondoskodás mellett is, elhasználódtak, megsemmisültek. Rendszerint egy, két vagy legjobb esetben három generáció szolgálatát bírták ki. Éppen ezért, ha tiszta képet akarunk kapni a magyar textildíszítésről, akkor talán azt is mondhatnám, hogy először a református egyházak úrasztali térítőit kell vallatóra fogni. A református egyházban a textíliák használatára, minőségére vonatkozóan nem voltak hivatalos előírások. A törvényalkotó zsinatok sem foglalkoztak ezzel. Számukat és milyenségüket a helyi szokások alakították. Ezért találkozunk sokszor szomszédos, vagy egymáshoz egészen közel eső egyházközségek között szembetűnő nagy különbségekkel. A Kárpát-medence református gyülekezeteiben többségében szinte versengtek egymással az egyes családok a terítő, kendő adományozásában, máshol viszont egyetlen személyesen ajándékozott terítőt sem találunk, minden darabot közpénzen vásároltak, vagy csináltattak. Az ajándékozás szokása koronként is változott. Kezdetben az egyház patrónusai jeleskedtek ebben. Erről volt híres Árva Bethlen Kata, Lorántfi Zsuszánna, Rhédey Júlia, Thoroczkay Mária vagy a kevésbé ismertek, de pl. a beregi részen jelentős szerepet játszó nemes családok közül a Lónyayak több tagja, a Bay család, az Újhelyiek, Pogány, Batizi stb. családok. 465