Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Barabás Hajnalka: Az egykori Kézdiszék református egyházainak feliratos és díszített ónedényei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. mindennemű edényeket, akár üveg, akár fa, vagy arany, ezüst és cserép legyenek, vagy rézből vagy bármiféle ércből készültek, elfogadjuk, csak a visszaélés, fényűzés, babona és botrány legyenek eltávolítva. A pápista kelyheket, tányérokat elvetjük a babonás visszaélés miatt."

12 A zsinat mindezt Kálvin tételeire alapozva határozta így.

13 Ezen zsinati határozatból megtudhatjuk, hogy bár mindent elfogadnak, fenntartásokkal kezelik a „pápista kelyheket, tányérokat" a babonától tartva. Ezért nem kétséges számunkra, hogy a reformáció ideje alatt a különböző freskók és oltárok táblái mellett a kegytárgyak körében is károk, pusztítások történtek, mégis örömünkre szolgált, hogy kutatásaink alatt találkoztunk olyan klenódiumokkal, amelyeket jóval a reformáció előtt készítettek. 3. Feliratok és díszítés Az egyházi ónedények értéke szép formáikon kívül díszítésükben és felirataikban rejlik. Ez a kettő sok esetben együtt fordul elő. A feliratok, vésetek árulkodnak az adományozó személyéről, ill. a falusi közösségekről, a megrendelők és az ajándékozók népi vallásosságáról és a nép kegyességi szokásairól is. Nagy részük magyar nyelven íródott, elvétve fordul elő a latin, rövidítés, szó vagy szöveg formájában. A monogramoktól a kerek tartalmi egészet alkotó vesétekig számos variációjuk megtalálható. Sok esetben csak kezdőbetűket, évszámokat találunk rajtuk. Az ilyen edényeken a monogramok egyszerű tulaj donjelzések is lehetnek, hiszen nem valószínű, hogy az adományozó csupán nevének kezdőbetűivel akarta megörökíteni évszázadokra saját emlékét egy egyházi adományozás kapcsán. Vannak olyan esetek is amikor a tulajdonosból adományozóvá vált személyek emlékét őrzik ezek a betűk, és az egyház leltárkönyveiben a monogramok ilyen esetben feloldást nyernek, ugyanis adományozáskor többnyire beírták ezekbe az adományozó teljes nevét is. Az ilyen monogramok viszont eltérést mutatnak a nem beavatott kezek munkáit tükröző, tulajdont jelző dőlingélő monogrambekarcolásoktól, azaz szebbek a betűtípusok, rutinosabb írástudóról árulkodnak, egységes nagyságúak és mindamellett, hogy elhelyezésük is harmonizál a kannatesten, nem hiányzik róluk az adományozást jelző időpont - az évszám, néha hónappal és nappal is ellátva - és különös esetekben a helynév, az adományozás helyszíne sem. A feliratok nagy része a teljes nevet vagy neveket - többnyire a házastársak nevét - örökíti meg, néha utalva arra, hogy milyen módon került az edény az egyházhoz: korábban az adományozó tulajdonában volt, vagy „saját költségén készíttette" esetleg „vette" vagy végrendelet útján „hattá" azt egyházára, hiszen köztudott, hogy a vagyonosabb réteg végrendelkezésében sem feledkezett meg egyházáról. A feliratok legnagyobb részéből tehát nem marad ki az évszám, ami mindenképp az adományozást, nem (vagy csak nagyon ritkán) a készítés idejét jelzi. Ezek 444