Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Kovács Mária: XVIII. századi ötvösmunkák a Sepsi református egyházközségek gyűjteményeiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. szal látta el. A reneszánszban, de különösen a manierizmusban a ritkaságok iránti figyelem jeleként jelent meg a különleges anyagok alkalmazása az ötvösművészetben. Ide sorolhatók a kókuszdióserlegek is, amelyek esetében az egzotikus gyümölcs jelentette a raritást. A talp és nodusz sima, a kókuszdió három pánt által közrezárt, amelyeket két-két liliomsor által szegélyezett sodrony alkot. A kuppakosár felső részén lefele csüngő liliomsor, felette virágok és téglalapok által díszített fríz húzódik. A talp peremén beütött mesterjegy

7 alapján I. Georgius Weinhold munkájának tekintjük, aki gyakran dolgozott a református egyházat kedvelő és pártfogoló Árva Bethlen Kata megrendelésére. Az adományozásról a kuppa száján olvasható körirat: „Tsináltatta Árva Bethlen Kata az Ali-Dobolyi Réform[átus] Eklésia Számára / A[nno] 1739" és az 1742-es vizitáció emlékezik meg: „Hogy conférait az néhai méltóságos gróf széki Teleki József úr özvegye, született Gróf Árva Bethlen Kata őnagysága egy ezüstbe foglalt, szerecsen dióból való tisztességes pohárt."

8 A szotyori Nagy család nevéhez fűződik a gazdag rokokó ornamentikával díszített keresztelő kannácska. A kanna egész felületét, amely hat aranyozott hornyolattal hat függőleges mezőre tagolt, trébelt ornamentika borítja. A talp és a fedél díszítése megegyezik, kagylódísz és volutákkal szegélyezett háló váltakozik, a test díszítésében két motívum ismétlődik, az indák közé helyezett virág és gyümölcskosárból alakított mező, valamint a kagylódíszek által határolt indadíszes mező. A sík felületre helyezett felirat állít emléket a kanna adományozójának: „Isten / Ditsőségére / A Szotyori / Ref[ormátus] Sz[ent] Ekl[ézsia] / Számára tsi / náltatta / Szotyori / T[ekintetes] N[eme]s Nagy / Mihályné Ba / rabás Sára / Aszszony / 1774." Mesteréről és az adományozás körülményeiről semmit nem tudunk. Adományozója, Szotyori Nagy Mihály nevével az 1746-os vizitáció alkalmával találkozunk, mint esküdt és egy 1750-ben kelt levél, mint iskolamestert említi.

9 Egy korábban világi használatban lévő tányért tulajdonosa később átalakíttat és az egyháznak adományoz. Ezt a gyakori jelenséget bizonyítja Antos János és Radák Kata ajándéka, a szegélyhímzéses tál, amelyet a XIX. század végén ajándékoztak a rétyi református egyháznak. E tányér egyetlen díszét a tányér öblébe bevésett Antos és Radák család címere alkotja. A rétyi Antos család címere egy piramis, melyre egy emberi kar könyököl, kezében három nyílvesszőt tartva,

10 a magyarbényei Radák család címere vízszintesen két részre osztott pajzs, a felső részben két szemközt álló, hátulsó lábaikon ágaskodó oroszlán koszorút tartva; az alsó mező függőlegesen ismét két részre oszlik, a jobb oldalon páncélos kar könyököl, kivont kard hegyén levágott török fejet tartva; a baloldali könyöklő kar szuronyos lőfegyvert tart; a pajzs középén egy kisebb pajzs foglal helyet, melyben egy arany koronát két egymásba tekeredő kígyó vesz körül, úgy, hogy fejeik a korona fölött szemközt állnak. A pajzsot bárói korona és foszladék veszi körül. 438