Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Jánó Mihály: Kire nyilaz a kun? (Adalékok a Szent László-legenda ikonográfiájához)

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. 1972- ben történt radikális beavatkozás eredményeként ma csupán egy kis, újrafestett (?) arc látható Szent László fölött, amelyre a menekülő kun visszanyilaz. A falképekhez hasonlóan, a kerlési ütközet legfontosabb szövegforrásai, a Képes Krónika,

12 vagy Mügéin Henrik német nyelvű krónikája

13 sem utalnak Szent László égi segítségére. Szent László pogányok elleni küzdelmeit hosszabb-rövidebb, tartalmukban sohasem megegyező leírásokban rögzítették az időben egymást követő krónikák. Ezekben a históriai elemek gyakran összemosódnak a csodás eseményekkel, legendákkal. Ilyen szöveghagyomány az 1479-ben szerkesztett Dubnici Krónika is, amelynek névtelen minorita szerzője történeti eseményt ír le az ahhoz társult ún. patrocinium csodával színezve: „A székelyek az Úr 1345-ik évében vízkereszt táján egynéhány magyarral kiszállván a tatárokra, számtalan pogányt kardra hánytak. A harc három álló napig tartott. Mondják azt is, hogy míg folyt a csata a keresztények és a tatárok között, a váradi egyházban nem találták Szent László király fejét. Ez bizony csodálatos. Mikor tehát az egyház másodőre is a fej keresésére a sekrestyébe lépett, a maga helyén találta a fejet, de úgy átizzadva, mintha élne, s nagy munkából, kihevülve tért volna meg valahonnan [...] a csodát bizonyítja az említett foglyok közül egy igen öreg tatár is, aki azt beszélte, hogy nem a székelyek és a magyarok verték le őket, hanem maga László, akit mindig segítségül hívnak. Más társai is mondták, hogy midőn a székelyek ellenük indultak, valami nagy lovag járt előttük, magas paripán ült, fején arany korona, kezében csatabárd, mely hatalmas csapásokkal és vágásokkal pusztította mindnyájukat. E lovag feje fölött a levegőben csodálatos fényességben nagyszépségű úrasszony jelent meg, akinek a fején nagyon ékes és tündöklő korona látszott. Nyilvánvaló ebből, hogy a Jézus Krisztus hitéért harcoló székelyeket maga a Boldogságos Szűz Mária és Szent László király segítette meg a pogányok ellen [.. .]"

14 A Dubnici Krónika által újra felidézett székely-tatár konfliktusok a XIV. század közepe táján lángoltak fel, ekkor készültek a bögözi templom falfestményei. Feltehető tehát, hogy az elbeszélő forrásban rögzített, korábbi történeti események és azokhoz kapcsolódó csodás hiedelmek befolyásolták a Szent László-ciklus bögözi redakcióját, ennek folytán a kortárs megrendelő, vagyis a festő az addigi ütközet-ábrázolás számtalan variánsához képest új motívumok kontaminációjával ábrázolta a jelenetet. Az egyik új motívum, a fent leírt drapéria alapján megkockáztatva, esetleg a Madonna ábrázolása lehetett, amely az évszázados hiedelem ("...a székelyeket maga a Boldogságos Szűz Mária és Szent László király segítette meg a pogányok ellen...") képzőművészeti ábrázolására tett kísérletként jelenhetett meg a bögözi festményen. 419