Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Varró Tibor: A Szent Patrik kultusz magyarországi vonatkozásai

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. XVI. századból 2 irodalmi forrás is maradt fent, amelyek azt igazolják, hogy Tar Lőrinc neve és cselekedetei igen erősen benne voltak az akkori köztudatban. Az egyik forrás 1520 körűire datálható, egy ismeretlen szerző műve, amely magyar fordításban így hangzik: „így szól hát a neves Tar Lőrincről ez az írás: Hős volt és katona és Szent Szeverjánus utóda, Ráthold magvából, s a földet körbebolyongta Szárazon és vízen, megjárta a szent helyeket mind. Ázsia, Afrika jól ismerte nevét s Európa, India szintén. Edesszát odahagyva, Noénak Bárkájához elért, és látta a Sínai csúcsot, És Jeruzsálemet is mint hős s szentföldi zarándok. Járt Krétán, s Szent Miklós, Péter, Pál, Jakab és Szent Antal kegyhelyeit mind érintette az útja. Szent Patrik titkát megtudta az óceánon túl, Gádeszt, Herkulesét, megjárta sietve gyalog, s azt a szigetet, melytől fényesen elzárta Apolló."

14 Ebben a verses összegzésben azt láthatjuk, hogy az ismeretlen szerző meglehetősen kiszínezi Tar Lőrinc utazásainak történetét. Erős túlzásba esik, amikor Ázsiába és Afrikába is eljuttatja hősét. A vers alapján azonban kitűnik, hogy Tar Lőrincet, mint létező személyt írja le, még akkor is, ha a megnevezett helyek többségében valószínűleg nem járt. Tar Lőrinc világkörüli bolyongásaival kapcsolatban Fest Sándor

15 rámutat, hogy azok leírása nem új keletű az irodalomban.

16 Egy XIV. században keletkezett angol elbeszélés, John Mandeville utazásainak a története lehet az irodalmi alapja ennek a rövid versnek. Mandeville leírja, hogy 1332-ben átkelt a tengeren, hogy három világrészt járjon be. A könyv első részében a Szentföldön tett utazását ismerteti, hogy felkeltse iránta azok érdeklődését, akik még nem jártak ott, a második rész ázsiai utazásának a leírását tartalmazza. Mandeville műve nem eredeti alkotás, hiszen több ókori szerzőtől (Plinius, Solinus) vesz át teljes részeket. A mű a későbbi korokban mégis alapművé válik, amiből sok szerző merít, és több nyelvre lefordítják (francia, olasz, német). Fest Sándor írásában még arra is keresi a választ, hogy az angol mandeville-i motívumok miképp kerülhettek be a Tar Lőrinc-mondába. Szerinte kétféle lehetséges út kínálkozott. Az egyik szerint a gyöngyösi ferencesek hatására. A korabeli ferencesek tartományfőnöke Pécsváradi Gábor 1514-ben tett látogatást a Szentföldön. Pécsváradi szentföldi leírása sok hasonlóságot mutat Mandeville művéhez. Pécsváradi tehát szinte biztosan ismerte Mandeville művét. A gyöngyösi ferencesek összeállítottak egy könyvet, amely már tartalmazta Tar Lőrinc vándorlásának 14 soros latin nyelvű összefoglalását. A feltevés szerint ez a 14 soros vers egy nagyobb mű része lehetett. Tar Lőrinc spanyol és ír zarándoklata történelmileg ismert volt, a bővített változat olyan embernek lehetett a munkája, aki széleskörű földrajzi és tudományos ismeretekkel rendelkezett. Ezen okoknál fogva feltételezhető, hogy maga Pécsváradi Gábor a szerzője a 14 soros versnek. 37