Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Császi Irén: Szakrális kisemlékek Heves megyében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. rot, Istenmezeje) szoborfelújításra is álom késztette a kórházban fekvő vécsi asszonyt, Máriácska álmában azt mondta, még egyszer segít rajta (Vécsi Mária)

9 - oltalom iránti igényből (Szent Donátnak és Orbánnak, hogy közbenjárásával óvja meg a szőlőtermést a jégesőtől, vihartól, Szent Vendelnek, az állatvésztől való védelem kérésére) - szerencsétlenségtől való szabadulás emlékére (Gróf Károlyi Gyula és neje állíttatta a parádi Sándor réti Máriát. A grófot vadászat közben megtámadta a megsebzett vaddisznó, életét a közelében álló tölgyfának köszönhette, melyre fölkapaszkodott.)

10 A kisemlékek felállításának területünkön is meghatározott rendje volt. A szándékot be kellett jelenteni a plébánosnak, majd fenntartására alapítványt, fundációt kellett tenni. A kisemlékeket felállításuk után ünnepélyesen felszentelték. Gondozásuk mindig az állíttató családot, közösséget illette. Egy egri 1922-ben állított szépasszonyvölgyi kereszten a kereszt anyja és gondozója neve is olvasható (Magyari Katalin). A keresztek elnevezése az állíttató személy, család neve után vagy a falurész, határrész alapján történt. Pl. Egerszalókon: Dudás János féle kereszt, Bacsa Jani keresztje, Felvégi, Alvégi kereszt, Laposi kereszt. Szobroknál szintén előfordul a földrajzi megnevezés: Deméndi Mária. Kereszteknél gyakori a Jézuska vagy pléh Jézuska, a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobornál a Szent Jánoska, Mária szobornál a Máriácska, Szent Vendelnél a Vendelke, Vendelka elnevezés. A következőkben Liszka József terminológiáját véve alapul, a Heves megyei kisemlékeket formai osztályozás alapján mutatom be.

11 A kőfaragó tradíciók legnagyobb múltra visszatekintő emlékei a faragott kőkeresztek. Barkóczy és Eszterházy püspökök idején az újjáépülő Eger olasz, német kőfaragó és márványos családoknak is munkát adott, akik magánosoknak is vállaltak kőfaragást.

12 A kőbányák falvaiban jelen volt egy paraszti gyakorlat, ami az északi-hegyvidék vulkáni tufa lelőhelyek kőépítkezésében, kőeszközök és szakrális kőfaragások készítésében jelentkezett, és jelen volt a tanult mesterek stílusteremtő, a kőszobrászat jegyeit alkalmazó tevékenysége. A vulkáni eredetű kőzetek közül a fehéres színű riolittufa és a vörösesbarnás színű dacittufa volt a kőfaragás alapanyaga. A helyi szükségletek ellátásán túl a szomszédos tájakra is szállítottak építőköveket, megrendelésre pedig sírköveket, feszületeket.

13 A XX. század elején készült kőkeresztek faragói között az alábbi mesternevekkel találkoztunk: Krizsán Ignác egri kőfaragó, Magdus János, Nagy Miklós, Sirok, Bauer Imre Dormánd, Asztalos János Tarnaszentmária, Szalóki István Szomolya. A bükkaljai és az egri kőfaragók munkái Heves megye területén eddigi ismereteink alapján 7 csoportba sorolhatók. 349