Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kinda István: „...az igazságot tanították, s azért tetszett, nem a pénzétt!” Szektásodási tendenciák a háromszéki protestáns cigányoknál

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. alapú szervezkedések (szekták) jelentek meg, illetve vállalták fel a nyilvánosságban is korábbi rejtett jelenlétüket, aktivitásukat. Mára már tényként kezelendő, hogy ezek a kisegyházak jelentős sikerrel gyarapították tagságukat az erdélyi magyar falvakban, s feltűnően sok átkeresztelkedőt számláltak a cigány népesség soraiból. A vallási térítés sikere, amely számos esetben pszichés erőszakra épülő kényszerű lépések folyamata volt, a falusi kisközösségekben máig feldolgozatlan társadalmi, kulturális és mentális ütközéseket, vallási türelmetlenséget és intoleranciát gerjesztett. A fordulópontként értelmezett rendszerváltozás nyomán olyan társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatok ragadták el az itteni cigányságot (is), amelyek életüket gyökeresen átalakították, területileg és kulturálisan homogén közösségüket feloszlatták, a korábbi kapcsolathálót újraszabták és a társadalmi hierarchiát teljességében átdimenzionálták. Az újraértelmeződő társadalomszerkezet kiváltó okaiként egyrészt a gyors gazdasági kiugrást (amit a szimbolikusan felértékelt (presztízs) javak megszerzése, felmutatása, továbbá a vagyon reprezentációja fémjelez), másrészt a Jehova Tanúi szekta részéről történő offenzív, ennek megfelelően nagy arányú vallási konverziót eredményező hittérítést jelölöm meg. A továbbiakban a vallási meggyőződés által (is) szétszabdalt cigány etnikum református hitéletének ismertetésére, a történelmi egyházi életből kiindulva a szekta széles körű térhódításának, múltbeli és jelenbeli törekvéseinek vázolására vállalkozom. 1. A cigányok a református egyházban A felnőtt cigány lakosság a keresztség iniciációs rítusa alapján református vallású. Nyilvános hitéletét kevés kivétellel kizárólag az emberélet nagyobb fordulói alkalmával gyakorolja, egyébként a cigányok - más falusi gyülekezetekhez hasonlóan — távol maradnak mind az istentiszteletektől, mind az egyházi közteherviselés gondjaitól. Az egyházzal szemben tanúsított passzív viszonyulása árnyalataiban változik a gazdasági-társadalmi eredők mentén meghúzott határok, a gazdasági hierarchia fokozatai és e határokon belüli családok, valamint azok tagjai szintjén. Míg a külföldet járó tehetősebb csoport tagjai nagyobb ünnepek, úrvacsoraosztás alkalmaikor kisebb arányban jelen vannak, a Cigányréten {gödrök) kompakt csoportban élő szegény téglavető családok úgyszólván soha nem mennek templomba. A szervezett egyházi életben való részvétel érdek- és alkalomfüggő: szokványos ünnep- és vasárnapokon a cigányság távol marad, a karácsonyi ajándékozás és a külföldi egyházi segélyek szétosztásakor a magyar lakosság szerint „felháborítóan" felülreprezentált. A református gyülekezet a megélt református hit alapján nem szerveződik egységes egészbe, hanem az etnikai identitás által meghatározva két református 323