Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Papp Vilmos: A frátai református szórványtalálkozók

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Nem csak az egész napos program, de önmagában a találkozás is nagyjelentőségű. Mivel a mezőségi dombok és völgyek igen szeszélyesek, az utak pedig az év egy részében járhatatlanok, — a postautak négy-ötszörös kerülőt jelentenek, s ezek sem járhatók mindig - a távolban élő rokonok találkozhatnak egymással. S ezt is egyre többen használják ki. Voltak, akik évtizede nem találkoztak egymással... A szórványlét nem olyan egyszerű, mint a róla készült kimutatások, grafikonok az íróasztalon. Eleddig inkább a szórványlét negatívumairól számoltak be. „Ez nincs, az nincs, pusztulunk, veszünk, halálunkra magunkra maradunk..." Látni kell, hogy más a tudatos szórványlét és más az elszórványosodottság állapota. A magyar kifejezés: szórvány sem negatív töltetű szó. Nagyon is pozitív tartalmú. A szavak azonban vagy kopnak, vagy kezdettől fogva rosszul használják őket. „Elment a magvető és szórja a magot". Ha a magyar nyelvre — főleg annak kialakulása idején bizonyos hatást gyakorló bibliai héber és görög nyelvre figyelünk sok egyéb mellett bizonyos szemantikai hatást is érzékelünk. A diaszpóra — mely a diaszperrein igéből származik - több dolgot érzékeltet. Megmutatja pl., hogy milyen ég és föld különbség van a keleti dinamikus és nyugati statikus gondolkodás között. Emlékeztet arra a tényre is, hogy az ősfogalmaknak gyakran kettős — egymással ellentétes — jelentése van. (Ha valaki nyugaton „áll" - az azt jelenti hogy tegnap, ma és ezer év múlva is ott található. Keleten, ha valaki „áll" - az oda ment, ott található, majd valamikor tovább áll... — s mindeközben valamilyen hatást gyakorol.) Ismét más az, ha egy pohár száz darabra törik — ez szórvány a javából - belőle sohasem lesz újra pohár. Ámde a magvető is szórja a magot. A zsákban együtt lévő magból sohasem lesz éltető kenyér, legfeljebb tönkremegy. A szétszórattatás után lesz belőle kalász, majd kenyér és élet. Szórványainkat általában úgy kezeljük, mint a siralmasan eltört pohár cserepeit, a soha fel nem támadás reménytelenségében. Ha a szórványt úgy tekintenék, mint küldetést, az új élet kiindulása lehet. Erre azonban egyenként, a közösségeket is fel kell készíteni. Minden fajta szórványnak küldetése van, csak ezt fel kell ismerni, a szárba szökkenés feltételeit meg kell teremteni, s a küldetésben levőket fel kell készíteni. A Kövesdi Kiss Ferenc által szervezett szórvány-találkozóknak éppen ez volt a fő célja. Ennek volt része az önismeret, a helyismeret, a népismeret, a közös népdal, a hitélet közös gyakorlása, a színdarab tanulása, családalapításra - és nem csak a házasságra! - való nevelés. Általában régi, összetört struktúrákat siratunk. Holott az élet változásai között új struktúrák kialakítására van szükség és lehetőség. Kövesdi Kiss Ferenc „látóember" volt, aki mindezt jól tudta. S ezért is nevezte el az ifjakból összeálló kis csoportját „Reménységdajkálóknak". Azonban a reménységdajkálóknak is szükségük van dajkára. Olyan vezetőkre, akik időt, erőt, tehetséget áldozatosan mozgósítanak. Rugalmas, találékony, nehézségektől meg nem rettenő, de sike299