Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Bárth Dániel: A történeti szokáskutatás kor újkori forrásai: az unitárius szertartáskönyvek

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. századi történetének kézirat- és levéltári feltárása, könyvészeti, liturgiái és egyháztörténeti elemzése azonban még nagyrészt előttünk álló feladat.

13 A különféle egyházi tevékenységformák elvégzésének rögzített előírásai terén a széttöredezettség, szegmentáció jelei tükröződnek a korszakban. Tudjuk, hogy már a kezdetektől kéziratok forogtak közkézen a házasságkötés formájáról

14

, később több egyházi vezető igyekezett egységes formába önteni az úrvacsora kiszolgáltatásának szertartásrendjét

15

, sőt kéziratos prédikációskötet agenda-jellegű fejezeteiről is akadnak korai adataink.

16 Nyomtatott szerkönyvek hiányában előfordult, hogy az egyes lelkészek saját maguknak készítettek agendát.

17 Az erdélyi unitárius könyvnyomtatás szabadságát korlátozó XVII-XVIII. századi fejedelmi rendeletek persze egyéb téren is hátrányokat okoztak.

18 Noha az unitárius egyházjog kutatása terén jelentős előmunkálatok állnak rendelkezésünkre, az egyházi rendtartások, zsinati határozatok pasztorációs célzatú utalásainak összegyűjtése hasonlóképpen nem könnyű feladat.

19 Mostanában indul meg az erdélyi unitárius egyházlátogatási jegyzőkönyvek szisztematikus kiadása és feldolgozása, amely forrástípustól joggal várhatunk értékes adalékokat az istentisztelet és egyéb liturgikus cselekmények mindennapi gyakorlata vonatkozásában.

20 Mindezen kutatási feladatok ismeretében jelen forrásközlésünk szerény adatfeltárásként kíván hozzájárulni a jövendőbeli összegző elemzések elvégzéséhez. A „Modus rerum agendarum..." kézirata — jellegéből adódóan — elsősorban fontos egyház- és művelődéstörténeti forrás, amely csupán a XVIII. század derekának erdélyi felekezeti viszonyrendszerében értelmezhető. Az unitárius teológia kezdettől fogva parázsló viták övezte kérdései szükségszerű módon tükröződtek a szer tartásrendben is. Ráadásul éppen ez volt az a terület, ahol az egyéb felekezetekkel való összeütközés bizonyos esetekben elkerülhetetlen volt. Elég csak az úrvacsoraosztás, a keresztelés vagy a házasságkötés legfontosabb szertartásszerű mozzanataira utalnunk, amelyek kapcsán nemcsak a kora újkorban, hanem még a XIX-XX. században is feszült figyelem övezte az unitárius vallásgyakorlatot protestáns és katolikus részről egyaránt. Érthető, hogy a XVIII. század közepi agenda készítője éppen a példaként említett témakörök kapcsán tért ki felekezeti kérdésekre. A Szentháromság tagadásából adódó konfliktusok nemcsak textológiai vitákat, hanem súlyos egyházjogi polémiákat is indukáltak. Talán nem tévedünk nagyot, ha az általunk közölt agenda másolatának jelenlegi lelőhelyére (Gyulafehérvár) kerülése mögött — az állandó jellegű gyanakvás mellett — egy aktuális katolikus kánonjogi dilemmát sejtünk indítékként.

21 Az általunk közzétett agenda ugyanakkor a (népi) vallásosság történeti kérdéseivel foglalkozó történeti szokáskutatás értékes dokumentuma is egyben. Az agenda nyolc fejezete a mindennapi és ünnepi vallásgyakorlás legfontosabb mozzanatait érinti. A köznapi és vasárnapi istentisztelet, valamint az évente négy al215