Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Paál Zsuzsa: Egy historia domus vallásnéprajzi tanulságai: Tüskevár

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. zz ő hitöknek működését bizonyítják. Az Isten igéje azon mennyei fény, mely elménket megvilágítja, hogy az elméleti és gyakorlati igazságokat megismerhesse. A szentségek mindannyi malasztforrások, melyekből a lélek erőt merít, hogy a megismert igazságot elfogadja, szeresse és gyakorolja, hogy örök üdvét, melyre teremtetett, elnyerhesse. Az anyaszentegyház intézkedései pedig, mint édes anyai gondoskodás szabványai útba igazítsanak, kellő korlátok közt vezetnek, az igazúton megtartanak. - Ezen theologicus alapelvek nyomán kell a hitéleti adatokat keresnünk, akkor nem szigorú, rideg bírák, sem mindent lanyhán, közönyösen nézők nem leszünk. Ezek előbocsátása után lássunk a dolgokhoz." E szavakkal vezeti be a hitéletre vonatkozó tüskevári megfigyeléseit. Majd tovább így részletezi: „Ünnep és vasárnapokon a templomban számosan megjelennek, Karácsony és húsvétra a szentségekhez elegen járulnak, a Rózsafüzér társulati tagok ezen kívül többször részesülnek a szentségek ben. Adventban hajnali misére szeretnek eljönni. Ha a külső munka szünetel, köznapokon is elegen eljárnak misére - Valamely általános romlottságot sem az 1779 évi egyházlátogatás nem említ, sem azóta nem tapasztaltatott. - Az egyház által rendelt ájtatossági gyakorlatok, nyilvános körmenetek rendesen megtartatnak. A böjtöt hajdan szigorún megtartották, most a pápai fölmentvény után elegen nem élnek a kedvezménnyel, szombati böjtös pedig a nők közt számos. - A hitélet fenntartása a múltban egyrészt ama fegyelemnek tulajdonítható, melyet szigorúbb házi nevelés és a családi pátrárkális viszony eszközölt, más részt a polgári törvény az egyházzal, általában a vallással kezet fogván, az erkölcsi vétséget is bünteté, így ha a község talán tágított volna is, de a lelkipásztor a vármegyei tisztviselőknél támogatást nyert. De hogy maga Tüskevár község is gátolta a rosszat és hajdan fegyelmet tartott, mutatja az, hogy az éjjeli tivornyázás szigorúan tiltva volt. Egy bizonyos férjezett nő elvetemedvén, házába esténként a férfiakat édesgette, és hogy az ablakon át ne láthassák, ablakát befödé. A bűn felfödözése után törvény hozatott, mely este az ablakok befüggönyözését szigorúan tiltotta. A bíró és az elöljárók a fonóházakra ügyeltek, a káromkodók javíthatalan nyílt bűnösök pellengérre állíttattak, nyilván büntettettek. - Ne mondja erre senki, hogy ez bárbárizmus volt. Azon idő szelleme a miénktől különbözött. Akkor az állam vallásos volt. Ami a lélek a testben, az volt a vallás az államban. A katholicismus az embert az elvadulástól megóvja, tanítása által magasabb rendeltetésére oktatja, erkölcsi törvényeivel vezérli, intézményei által fegyelemben tartja, az állam tehát önfenntartási érdekből utalva volt arra, hogy a vallásosságot segítse, pártolja, hogy így polgári erényesek levén, mindazt kerüljék, ami a közbékét, jóban való haladást gátolja, sőt mindazt teljesítsék, ami a közjólét és művelődésre szükséges."

30 A kisberzsenyiek hitéletéről, erkölcsének problémáiról a következőket írja, javaslatot is adván utódainak a helyzet javítására: „... a hit cselekedetek nélkül