Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Paál Zsuzsa: Egy historia domus vallásnéprajzi tanulságai: Tüskevár

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A katolikus egyház nem hozott egyetemes rendeletet plébániatörténet elkészítésére, ebből következően nem minden nemzeti egyház területén tartanak ma számon história domusokat. Például, a majdhogynem színtiszta katolikus Olaszországban a plébánosokat az egyház nem szólította fel történeti távlatokat átfogó, a hivek életmódját és szokásaikat, hétköznapi ügyes-bajos dolgaikat is ábrázoló história megírására. Keletkeznek ugyan szép számmal jelentések és híradások, naplók az olasz egyházi vezetésben, mint például a canonica visitatio vagy annak tömörített változata, a relatione ad limina, és számos más hasonló egyházi levéltárban (és nem a plébánián) őrzött iratféleség is. De kimondottan a plébánosok tollából származó, helyben született és helyben őrzött, helytörténeti vonatkozásokat is gazdagon magukba foglaló munkák nincsenek. Következésképpen a história domusok tapasztalatai egyedülálló értéket képviselnek a magyar katolikus népélet és vallásossság kutatása során. Hogy mennyire a laikus vallásosság alapvető színterei az egyes egyházközségek, plébániák és filiák, azt ezek a papi összefoglalások is híven tanúsítják. Egy-egy plébánián írott krónika számos eddig ismeretlen forrást szólaltat meg: társulati jegyzőkönyveket, évkönyveket, tagnévsorokat, ájtatossági kiadványokat, anyakönyveket és tárgyi emlékeket, de a közelben élő szerzetességi központokról is beszámolhat. Előfordulhatnak a plébánia iratai közt a közeli kegyhelyekre és a kolostorok életére vonatkozó iratok is. Mint ez történt Tüskevár esetében, melynek határában a pálosrendiek nyomaira leltek és Házy Alajost követően ez más papokat és történészeket is kutatásra serkentett. Azóta a pálosok múltjából több kérdést tisztáztak is. A szekularizáció folyamatát és a vallási szféra napjainkra történő megváltozását is árnyaltabban fogjuk látni egy XIX. századi plébániatörténet elolvasása után. A kézirat tartalma és szerzője áll tanulmányom középpontjában. A szöveg bizonyos pontjait mások azóta vitatták, sőt két évvel a kézirat lezárását követően maga a szerző is túlhaladottnak tartotta (éppen a pálosrendiek Nagyjenő-Tüskevári kolostorának története vonatkozásában): „... e könyvet, habár némelyekben hibás adatokat tartalmaz, nem semmisítettem meg, hanem fenntartani kérem az utókornak, hadd lássa, mily tökéletlen minden emberi mű, minden szaktudomány tökéletesíthető. De azért is fenntartani kérem, mert ebben igen sokat utódaim magán tájékozódására is feljegyeztem. Ilyenek az általam megalapított rend, ilyen a nép jellemzése, ismertetése, és más nem a világ elé tárandó adatok, események. „ Már több mint egy és negyed század is eltelt azóta, hogy Házy Alajos a kézirata utolsó lapján e szavakkal búcsúzott. Kellőképpen hosszú idő ahhoz, hogy a „világ elé tárhatók" legyenek adatai. A plébános históriája elsősorban tapasztalatokon és megfigyeléseken alapuló egyedülálló teljesítmény és mint ilyen, hiteles 176