Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Schleicher Vera: Egyházi ünnep vagy világi szórakozás?

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Jegyzetek 1. Kecskés Péter- Újváry Zoltán: Szüret. Magyar Néprajzi Lexikon 5. 129—134. 2. Vö. pl.: Tanulmányok és közlemények a Kárpát-medence peremterületeinek szőlő és borkultúrájáról. Néprajzi Látóhatár 1993/3. 3. Fél Edit: A magyar népi társadalom életének kutatása. (Klny. A magyar Népkutatás Kézikönyvéből) 1948.3-4. 4. A vita általában a menet útvonala, a szereplők személye valamint a kocsik és lovak díszítése kapcsán bontakozik ki. 5. dr. Németh Imre: Л paksi katolikus egyházközség és plébánia története. Kézirat. 1978. 150-151. 6. Tolnavármegye 1898. 39. sz. 7. A megyei lapból idézi Dr. Németh Imre: A paksi katolikus egyházközség és plébánia története. Kézirat. 1978. 241. 8. A teljes nevén Paksi ág. ev. Olvasókör és Ifjúsági Egyesület 1927-ben alakult meg 37 fővel valláserkölcsi alapon álló hazafias szellemű nevelés céljából, tagjainak önképzési és szórakozási lehetőséget is nyújtva. Kaczián János: Paksi egyesületek 1841-1949. Kézirat. Paks, 1988. 10. 9. E három fő szüreti esemény mellett a Pakshoz tartozó puszták is megrendezték a maguk szüreti mulatságait. A csámpai és cseresznyéspusztai mulatságok önszerveződő jellegűek voltak: saját kulturális-vallási egyesület híján a helyi közösség szervezte és felügyelte a szokást. A paksi mintákat követő, de saját arculatú csámpai gyermek-szüreti felvonulás, illetve a cseresznyésiek - szőlőkorona-árverezésre épülő - szüreti bálja a 30-as évek paksi szüreti felvonulásainak erejét és népszerűségét bizonyítja. 10. A hirdetmények célja a visszás események kifigurázása volt. Egy Pakson történt szerencsés kimenetelű motorkerékpár-balesetet például egyik évben a következőképpen dobolt ki a kisbíró: „X.Y. motorkerékpárjával jutányos áron vállal kiozettrombolást." ! 1. Bár a nagygazdák többsége katolikus vallású volt, a napszámos- és cselédréteg is zömmel a katolikusok közül került ki. Az evangélikus parasztság vagyoni helyzete kiegyensúlyozottabb volt, soraikban a közép- és kisparasztság dominált. 12. A szegényes vendéglátás nagy szégyen lett volna az egész családra nézve. K.E például azért nem vállalhatta el a bíróné szerepét, mert ő „mustoha" voit, s nem számíthatott rá, hogy mostohaanyja méltón felkészül a kikérők vendéglátására. így természetesen a neki akkor udvarló legény (későbbi férje) is csak csikóslegényként vehetett részt a felvonuláson. 13. Fél Edit - Hofer Tamás: A textilgyűjtémény gyarapodása. Néprajzi Értesítő LII. 1970. 129147. 140. 14. vö. Fülemile Ágnes: Megfigyelések a paraszti női viselet változásához Magyarországon az I. világháborútól napjainkig. Ethnographia СП. 1991. 50-77. 15. A paksi katolikus egyesületi életet irányító Spies János apátplébános, Streicher József plébános, Szigeti László plébános és Müller László káplán a fennmaradt dokumentumok és a hívek visszaemlékezései szerint az ifjúság nevelésében maradéktalanul követte a Csernoch bíboros 1918-ban született leiratában megfogalmazott elveket „... erkölcsi támasza nincs többé az Egyháznak másutt, mint híveinek tömegében. Ez utóbbi tény követeli már, hogy a kath. híveket plébániaként szervezzük, s így őket a veszedelmekre és teendőkre jobban kioktassuk, bennük a katolikus öntudatot és összetartozást fokozzuk ... a lelkipásztor és a hívek viszonyát közvetlenebbé tegyük." Idézi Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon 1890-1950. Budapest 1977. 101. 16. Kőszegi Lajos lelkész saját kezével rögzített jegyzőkönyvéből kiderül, hogy örömmel jelentette be 1947 szept. 7-én a paksi Evangélikus Olvasókör és Ifjúsági Egyesület betiltását, „mert az egyesület működése az egyház belső életében nem volt kívánatos, sőt veszedelmes." Sólyom Károly: Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján. Paks, 1991. 166. 264