Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - †Csókás Ferenc: Fejezetek Bény község vallásos életéből

Népi vo/íósossóg о Kárpót-medencében 6. 7. Központi kereszt, terméskőből készült, felirat nélkül Halottak napja előestéjén e kereszt köré gyülekeztek a hívek. A templom tornyában megszólalt a három harang az összes megholt hívőért. Utána az es­téli harangszó következett. Elmondták az Úrangyala imádságot, majd amikor a lélekharang szólt, a megholtakért imádkoztak. Elvégezték a Fájdalmas Rózsafűzért és a lelkipásztor vezetésével elimádkozták a Mindenszentek litá­niáját. Közösen énekeltek, imádkoztak az előénekes vezetésével több éneket is. Az egész temetőkert visszhangzott éneküktől. Akik a családi sírjaiknál ma­radtak, bele tudtak kapcsolódni az imába, éneklésbe. Sajnos ez 1950-60 között megszűnt, a hatóság betiltotta. Napjainkban ezt a vallási szokást nem újították fel, ellenben a halottak nap­ján délután 2 órakor a Rózsafüzér Társulat vezetésével a hívők összejönnek áj­tatosságra. Előimádkozzak a Fájdalmas Rózsafűzért és utána eléneklik a „Né­ma bánat ül az arcon, fájdalmában a szív dobog" éneket (Orgonahangok с 31. sz). Aztán az Irgalmasság Olvasóját, ennek a neve Sebek Rózsafűzére. Ennek elmondása után énekelnek: „Jer ki árva gyermek, jer ki a temetőbe" (Orgona­hangok 30-as sz. ének, különféle énekek). Majd a hazáért, elhunyt testvérein­kért énekelnek (Szentkút csillaga с könyv 101. oldal) Szentháromság nevé­ben, nyugodjanak békében, akiknek édes hazánkért folyt ki a piros vére. Az Úrangyala imával fejezik be az ájtatosságot. 8. Vaskeresztek A templom 1996-os restaurálása előtt a tornyok sugarainak kezdeténél volt 4-4 kistorony és rajta 54 cm-es vaskereszt. Ezekből a temetőben síremlékre hármat állítottak fel, azoknak a tiszteletére, akik a restaurálás előtt hunytak el. Az út jobb oldalán beljebb: Fekete János 150 cm magas fehér terméskőből készült síremlékének tetejé­re lett állítva 1896-ban. A19 éves legény az esztergomi ácsmester fia volt. Ő volt a torony sugara végénél, amikor rézlemezzel bevont fakeresztet kellett behelyezni a helyére. Leszólt: „Édesapám, melyik lyukba tegyem?" Édesapja ennyit mondott: „Nagy baj van, jaj vége van!" A legény megszédült és zuhant lefelé, a torony alapjánál lelte halálát. Az akkori törvény rendelete szerint a bényi temetőben kellett eltemetni. A főúttát jobbra a második sorban lett eltemetve Mészáros Sándor haran­gozó neje: KOCZÚR ILONA elhunyt 1896. Hűen szolgálta férje mellett az egyházközösséget. A második vaskeresztet neki állították tiszteletből. Sándor, mint sekrestyés (templomszolga) mindig elkísérte az esperes urat 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom