Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - S. Lackovits Emőke: Lélekszám csökkenés és szórványosodás Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton-felvidék reformátusok lakta falvaiban

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. térhódítása a Balaton-felvidéken! Sajnálatos tény, hogy a lélekszámában megfogyatkozott közösségekkel nem igazán foglalkozott az Egyház, ami jobb esetben helyzetük megkövesedését, rosszabbikban pedig megállíthatatlan romlást, a lélekszám folyamatos csökkenését eredményezte. Éppen a lelkésznek a gyülekezettel való bensőséges kapcsolata, az egyénekkel való személyes törődése, a lelki gondozás az, amit a mai napig hiányolnak ezek a peremterület szórványhelyzetét elszenvedő közösségek. Ahogyan egyik kiskovácsi adatszolgáltatóm fogalmazott: "Prédikátorunk van, de lelkipásztorunk nincs." A több faluban szolgáló lelkipásztorok igyekeztek/ igyekeznek időben odaérni egyik helyről a másikra, ami azt eredményezte/eredményezi, hogy megszűnt/megszűnik a lehetősége a hívek és a lelkészek mindennapi életet átszövő kapcsolatának. A találkozások az ünnepekre korlátozódnak és ilyen körülmények között a lelkészek már képtelenek híveik mindennapi gondjaival foglalkozni, ami különösen az elöregedő gyülekezetekben napi igény lenne. Nem hallgatható el az sem, hogy a lelkész esetenkénti közönyössége negatívan befolyásolta/befolyásolja a gyülekezetek egyházhoz való viszonyát, ami viszont a lelkész munkájára, hivatására hatott/hat vissza, aminek eredményeként sok esetben megfáradt/megfárad, még közönyösebb lett/lesz. Máskor hiábavalónak bizonyult küzdelembe fogott/fog a helyzet javításáért. Nem egyszer pedig a világi tisztségviselőknek való kiszolgáltatottsága súlyától válik/vált fásulttá. A létszám tekintetében bekövetkezett szórványosodás így a lelkekben is jelentkezett és alattomos folyamatot indított el. A létszámukban megcsappant gyülekezetek többnyire képtelenekké váltak/válnak önállóan eltartani egy lelkipásztort, ami azt eredményezte/eredményezi, amit már említettünk, hogy napjainkban több, sőt, gyakran nagyszámú egyházközséget szolgál csupán egyetlen lelkész. A szomorú az, hogy ennek oka ma már nem a Iclkészhiányban keresendő. Ilyen körülmények között azután lelki gondozásról, a hívekkel való egyénenkénti törődésről szó sem lehet, pedig a lelki és fizikai szórványok tagjai éppen ezt igényelnék. Sok esetben hátrányos szociális helyzet, betegség, elesettség, sőt, a kultúra peremére szorultság ugyancsak együtt járt, sőt jár nem kevés esetben a jelenben is, ezzel az állapottal. A Bakony és a Balaton-felvidék falvainak, a mintegy másfél egyházmegyényi területnek 1881 és 2001 között öt népszámlálási alkalomnak, azaz 1881; 1900; 1910; 1941; 2001 esztendőknek vallási statisztikáját megvizsgálva, megdöbbentő kép rajzolódik ki. Különösen is elgondolkoztató mindez annak a figyelemre méltó ténynek a fényében, hogy a legkeményebb üldöztetések idején, az 1750-es, 1770-es években a térség településeinek döntő többségében református túlsúly tapasztalható. Az 1774. évi egyházlátogatás a megnevezett területen 80 települést érintett, közülük 74-ben a református népesség alkotta a többséget." 384