Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Punykó Mária: A vallás szerepe az anyanyelv megőrzésében a szórványban, a Körösmezőn élő magyarok között

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. immár kő-kápolnába vitték, 1994-ben felszentelték. Azóta búcsújáró hely, de szívesen imádkoznak itt az év bármely napján a megtisztulni vágyó magyarok és nem magyarok egyaránt. Az egykori Lenin-és Sztálin-szobor emlékét a megőrzött két beton virág­tartó őrzi, melyet a kápolna két oldalára állítottak. A Jézus Szíve Kápolna átvészelte a háborút, nem sérült meg, ám rossz helyen állt. A község elöljárói élelmiszerboltot terveztek arra a helyre. A ma­gyar lakosság tiltakozása ellenérc a kápolnát lebontották. A hívek a szobrot a templomba vitték. A kőrösmezői római katolikus templomban a liturgia nyelve magyar. Magyarul imádkoznak, énekelnek. A nagyszámú ministráns gyerek magyarul olvas fel a miséken. 1998. július 6-án kb. nyolcvanan voltak —gyerekek, fel­nőttek, idősek — az esti misén. Sajátságos kép tárult elém: a templom falain belül magyarul kommunikálnak a liturgiái szövegen túl is. Menj arrébb! —mondja valaki mögöttem. Tessék! —teszi elém szomszédom az énekeskönyvet. Bejött a kutya! — figyelmeztetik többen a kutya gazdáját. Jaj, Istenem! — válaszolja az. Kilépve az épületből, már a templom udvarán csak ukrán szót hallani, az érintkezés nyelve itt kizárólagosan ukrán. Kivételt képez a fiatalok azon cso­portja, akik a pappal beszélgetnek. De néhány méternyire a ministránsok már ukránul vitatkoznak. Ti ne dobre csitul! (Nem jól olvastad!) Imádkozni otthon is magyarul imádkoznak, bár ismerik, esetenként alkal­mazzák az ukrán, pravoszláv imákat. Én rózsajüzér nélkül le se fekszek...., vannak imáim, vannak nekem orosz imáim is... S. H. M. sz. 1927. A magyarul nem beszélő, sőt nem is értő gyerekeket is megtanítják a nagyszülők magyarul imádkozni. Az unokáim hozzám ub'ánul beszélnek... Voltak Ukraj inába 6 évig, és ö csak 10 éves volt, mikor onnan jött, nehezen beszélt. De ahányszor jött, mindig mentünk templomba. Imádkozz, ahogy nagymama téged tanított. Imádkozott egész úton a templomba nekem mindent: Gyónom a Mindenhatót, Miatyánkot, Üdvözlégyet. Ügy, ahogy nagymama téged tanított. Mustrálok mindig, de orosz ember elvett. — F. M. sz. 1929. A beregszászi anyanyelvi táborban is gyönyörűen, szép kiejtéssel éneklik a katolikus énekeket, ám nehezen beszélnek a leghétköznapibb dologról is. (Egyik megható Irka-tábori kép 1995-ből: a csupán néhány magyar szót ismerő kőrösmezői 13 év körüli Pisti este az ágyánál térdelve félhangosan imádkoz­za magyarul a Miatyánkot...) Kőrösmezőn 1945 előtt a házasságokra az endogámia volt a jellemző, mára az exogámia, szinte kizárólagosan az ortodoxia előnyére. Az első férjem is volt római katolikus, a második is. Római katolikussal kellett házasodni. Ma már összekeveredtek. Na, mit csinálni? — F.M. sz. 1929. 376

Next

/
Oldalképek
Tartalom