Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Bogu Balázs: A Kárpátaljai Református Egyház és anyanyelvi oktatásunk

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. csendesnapok, szakmai konferenciák. Kárpátalja magyar iskoláiban 1971 tanár nevel és oktat, ha megnyerjük őket ügyünknek, csatát nyertünk. Az lenne az igazi, ha a legkisebb településnek, ahol magyarok is élnek, lelkésze és iskolája lenne. Ha az iskola megszűnik, az egyház is nehéz helyzetbe kerül. Híveinek egy része beolvad, a másik elköltözik gyökértelensége miatt. Intő példa erre Büke gyülekezete. Nincs helyben lakó lelkész, nincs magyar iskola, a gyülekezet lassan elfogy. Fontos, hogy lelkészeink legyenek ott az iskolai rendezvényeken, úgy, mint a szülői munkaközösség tagjai is segíthetik az iskolát. Egyes iskolák tanárhiánnyal küzdenek. Fiatal lelkészeink megtanulták a számítógép kezelését, ezzel segíthetik a tantestületet, a gyerekeket. Iskoláinknak nemcsak jó, de művelt magyart is kell nevelnie. A versenyben csak a művelt ember lehet számottevő tényező: a nagyobb hal megeszi a kicsit, így a kis halnak csak úgy van esélye, ha ügyesebb és okosabb. Magyarságunknak is csak úgy van esélye a létért való küzdelemben, ha jobb orvosok, megbízhatóbb szakemberek, becsületesebb kereskedők, felelős tanárok, önfeláldozó lelkészek kerülnek ki soraikból, akik nemcsak az állam nyelvét, az ukránt, hanem a világnyelvek közül is egyet jól beszélnek, így hazai földön is képesek jó eredményt elérni. A jövőnk az összefogástól is függ. Az árvíz idején a kárpátaljai magyarság összefogásának szép példája volt Bótrágy megmentése érdekében a bótrágyi gátépítés. Tegyük ezt most meg iskoláinkért! A kárpátaljai magyarság a kisebbségi sors szorításában él napról-napra, a megélhetés gondjaival küszködve, mindamellett nyolcvankét éve vívja napi kemény csatáit egyházáért, magyar iskolájáért, a magyar anyanyelv megmaradásáért, harcolva a beolvadás ellen. Tudjuk, az Úr az itt maradás és az itt munkálkodás feladatát bízta ránk, helyben megőrizve anyanyelvünket és magyarságunkat. A háromnapos munkára elhurcoltak egyetlen bűne magyarságuk volt, vállalták. Habakuk próféta üzenete ad erőt a kitartáshoz: „Őrhelyemre állok, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában" (Habakuk: 2,1) A mi feladatunk, hogy a felnövekvő nemzedék itt a Kárpátok lábánál további ezer évig megtartsa hitét, beszélje édes anyanyelvünket, s harangjaink hívó szavára, őseink templomaiban együtt énekelhessük XC. Zsoltárunkat: „ Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram téged tartottunk hajlékunknak, Mikor még semmi hegyek nem voltának, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva Te voltál és Te vagy erős Isten, És Te megmaradsz minden időben. " 370