Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Viszóczky Ilona: A hitgyakorlás formáinak változásai egy elöregedett közösségben

Nép/ vallásosság a Kárpáf-medeiicében 6. а műveltség egész állapotában sajátos „csonka" struktúrák alakultak ki. A gazdasági hátrányok a tárgyi ellátottságban rétegeztek egymásra jellegzetes formációkat, a szellemi műveltségben pedig ugyancsak sajátos, olykor alig kielemezhető folyamatok zajlottak le. A csereháti falvak, s a vizsgált Tornabarakony szempontjából mindez azért lényeges, mert a regionális kutatások nagyon egyértelmű egyezést mutattak ki az aprófalvas és az elmaradott területek között, aminek a hatása nem hagyható figyelmen kívül, ha az anyagi kultúra, valamint a szellemi örökség hagyományosnak tekintett rétegeinek változását vizsgáljuk, továbbá egy kisközösség jelenlegi állapotát kívánjuk felmérni.

10 Tornabarakonyban a görög katolikus többségű lakosság mellett, a római katolikusok is látogatták a görög katolikus templomot és napjainkban is részt vesznek a közösségi vallásgyakorlás alkalmain." A római katolikus hívek a szomszédos falu, Tornaszentandrás lelkészségéhez tartoznak, ahonnét nagyünnepekenjárt át a pap misét tartani. Sok családban vegyes házasság volt, így mindkét felekezet ünnepeit megtartották.

12 A helyiek emlékezete szerint ez elsősorban abban jelentett különbséget, hogy a görög katolikusoknál több ünnep van. Az ünnepeket viszont mindig a napján tartották meg, egy alkalmat kivéve: a templombúcsút ugyanis — a római katolikusokhoz hasonlóan — az ünnepnapot (szeptember 8.) követő vasárnap tartják. A búcsút egyaránt megünnepli mindkét felekezet. Eltérésként beszéltek azonban az ünnepekhez kapcsolódó bűnbánati előkészületről, a böjti időszakról: az adventi böjtöt, továbbá a nagyböjtöt hamarabb kezdték, szigorúbban gyakorolták a böjti előírásokat, mint a római katolikusok és természetesen a görög rítus szerint kötelező további két időszak böjti rendjét is megtartották.

13 Ezeket a böjti étkezésre vonatkozó táplálkozási szokásokat családonként követték, elsősorban a gazdaszszony határozta meg a főzés mikéntjét és a böjtös ételek rendjét. A barakonyiak számára egyaránt kötelező volt szombaton, a déli harangszó után a határbeli nagymunkák végzésének tilalma a pünkösdtől Nagyboldogasszonyig tartó időszakban. Ezt a hagyományt a falu fogadott ünnepének tartotta, annak emlékére, hogy valamikor a jég elverte a határt. A szombat délutánt minden családban az ünnepre készülés töltötte ki ilyenkor, csak kisebb házkörüli munkákat végeztek el még aratási időben is, szombaton este pedig igyekeztek elmenni a templomba a vecsernyére. A közösségi vallásgyakorlás alkalmait a helyi vallásos életben betöltött szerepük és ünnepélyességük szerint, Tornabarakonyban négy csoportba oszthatjuk.

14 Kiemelt fontosságúnak tartják a falu teljes részvételével zajló „nagyünnepeket" (húsvét, karácsony, templombúcsú — Kisboldogasszony-napján). A második csoportba sorolható kisebb ünnepeken is jellemző elvárás volt a templomlátogatás. (A II. világháború után, az 1940-es évek végétől történt változás: abban az esetben maradt ez 339