Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Szőke Anna: Az egyház visszaszorulása és az egyén vallási élete a Versec környéki magyarságnál a XXI. század elején

Népi vollásosság о Kárpát-medencében 6. kész szerint a katolikus egyházban csak a magyarra jellemző ez a megtartó erő. A Bóka környéki horvátok már régen elvesztették öntudatukat, ezért csak az evangéliumot olvassák horvátul. Az idősek vallásosságukat, hitüket nem felejtették el, de családon belül nem adták tovább. Az ateista társadalom sok ember számára függővé tette a vallásgyakorlást. A második évezred utolsó évtizedében újból erőre kap a nyilvános vallásgyakorlás, mégha kissé nemzeti színezetet öltve is. A búcsújáró helyeken az emberek szívesen vásárolnak nemzeti vonatkozású jelképekkel ellátott kegytárgyakat. Az általam kutatott területre ez kevésbé jellemző. A lakásokban található kegytárgyak inkább a múltat idézik. A háziáldás legrégibb változata a hímzett vászon-drapéria, a falvédő. A fiatal családoknál kevés helyen - inkább az ősök iránti tiszteletet jelenti ezek megtartása: „Ezt még édesanyám hímezte, vagy édesanyám hozta a búcsúból.". Funkciójukat elvesztették. Az időseknél fogódzó, kapaszkodó, láncszem az etnikai identitástudatot ápoló magyar híveknek. A nagyszőlők és dédszülők a visszaemlékezéseket unokáiknak már nem tudják továbbadni, nem értik egymás nyelvét. Az orális hagyományoknak kevés szerep jut. Bókán és környékén tragikus a helyzet. Húsz magyar gyerekből hat beszéli anyanyelvét. Egyébként tiszta magyar családból származnak. Nagyszereden, Vatinban és Versecen is hasonló a helyzet. Kaslik Éva néni panaszolja, hogy a hat unoka közül egy sem érti a magyar nyelvet. Az imákat sem tudta velük megtanítani. Vincán György 71 éves, négy unokája közül egy sem tud magyarul. A menye is magyar lány, 1960-ban született Kanakon. Ő már nem tanult a családban magyarul. A nyelv és a kultúra feladása már ekkor megindult. A mai fiatalok nem érzik szükségét a magyar nyelvtudásnak, szüleik pedig a minél hitelesebb érvényesülés érdekében szerbül beszéltek odahaza, családon belül is. Az 1950-es években a szakrális tereket felszámolták, az útmenti keresztek többségét eltüntették Fejértelepen. Két dűlőútnál volt fakereszt. Amikor 1983ban elkészült az új betonút, az éj leple alatt valaki kiásta és áthelyezte az új út bejáratánál. Pár nap múlva ugyancsak az éj leple alatt valakik a két keresztet örökre eltüntették. Meggyőződésük, hogy a kommunisták voltak. Azóta nincsenek útszéli keresztek Fejértelepen. Mégha gyűjtésből megvalósítható volna is újraállításuk, az ott élők nem vállalják. Az idősek félnek, a fiataloknak nem jelent semmit. A szabadtéri vallásos jelképek közül a szenteket ábrázoló szobrok csak a bekerített templomkertben maradhattak fenn. Az ateista hatalom nem tudta elviselni a katolikus szimbólumokat. Legtöbbjük gondozatlanságból, az időjárás viszontagságaiból kifolyólag az enyészeté lett. A felgyújtott imák többnyire fellelhetők Vajdaság más területein is, s eze329