Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Schleicher Vera: Egyházi ünnep vagy világi szórakozás?
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. És végül emlékezzünk meg a paksi szüreti felvonulások láthatatlan szereplőjéről, az egyházról, mely nyíltan és látványosan sehol nem jelenik meg e külsőségeiben nagyon is világias mulatság során, ám amelynek képviselője a katolikus egyház esetében - méltán foglalt helyet a csoportkép közepén minden évben, egészen 1946-ig. A felekezeti egyesületi élet fenntartásával, a hívek erkölcsi felfogásának alakításával, valamint az ifjúság művelődési és szórakozási alkalmainak kézbentartásával ugyanis meghatározó módon vett részt annak a világképnek a formálásában, amelyet a helyi közösség, magáénak érezve azt, a szüreti felvonulásokban jelenített meg évről évre. 15 Az evangélikus egyháznak e szokás formálására gyakorolt befolyása ennél áttételesebben jelentkezett. Az 1930 és 1950 között működő paksi evangélikus lelkész nem ápolt különösebben bensőséges kapcsolatokat gyülekezetével, és - mivel a vallási alapon szervezett egyesület létét és tevékenységét nem helyeselte - gyakorlati értelemben nem szólt bele az evangélikus egyesületi élet alakulásába. 16 Ám magának a vallásnak, amely az üldöztetés évtizedeiben lelkigondozó nélkül is összetartotta a paksi evangélikusságot, döntő szerepe volt abban, hogy erős, öntudatos közösséget hozzon létre, amely csekély részarányával is meghatározó tényezője tudott maradni a paksi társdalomnak, sőt a XX. század második felében még növekedni is volt képes. Ennek az erőnek a megjelenítése maga az önálló szüreti felvonulás is, mely az evangélikus közösség markáns jelenlétét, különállóságát és erejét hivatott felmutatni. A Katolikus Legényegylet szüreti felvonulásában részt vevők csoportképe. Paks, 1940-es évek eleje 263