Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Csáky Károly: XX. századi gyógyítók néhány Ipoly-menti faluban

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. „ Mikor odamegyek a szilvafúho 'keresztet vetek a gyerekre is, áfára is, meg magamra is. Aztán imádkozok három Miatyánkot, három Üdvözlégyet. Akkor oszt mondom, hogy: - Úr Jézusom! Amit te szenvedtél, mikor a nehéz keresztet a válladra vetted, megsebezte vállad, és nagyon fájt. Semmid se fájt ennyire, mint ez. Arra a szent sebre kérlek, hogy segíjjé ezen az ártatlan gyereken! Ezután ezt mondtam:- A zsebre mennyen a szilvafahaj megé, onnan mennyen a hegy megé! " A betegség palócföldi fához küldése kapcsán Istvánffy Gyula is közölt adatokat. A hideglelős beteg gyógyításakor például az is hatásos volt, ha a beteg elment a bodzafához, s ezt mondta neki: „Bodza, engem a hideg lel, és ha engem el nem hagy, Isten uccse, kiváglak!". Aztán egy baltával ki is vágta azt.

4 Az ipolykeszi mágikus eljárással együtt valószínűleg ez is a hajdani fakultusz emlékének töredéke, hisz valamikor általános volt a fába képzelt betegségszellem hiedelme. Ipolykeszin egyébként hidegleléskor, mikor a gyermeket napnyugta után a hideg kitörte, a gyógyító háromszor ezt mondta: „ Hajjátoke, alsó, fölső szomszédim. Az én kisjányomot tolvaj hideg leli. "

} A szemmelverést Ipolykeszin mosdatással gyógyította Bodzsár Sándorné. A vízzel, melybe előzőleg ő is faparazsat dobott, háromszor megmosta visszakézből a gyermek arcát. Közben ezt mondta: „Ha férfi tő'jött, Kalap alá menjen. Ha asszonytól jött, Konty alá menjen... " A vízből a gyermek anyjának is adott egy „üvegcsével", s ebből kellett otthon megmosni a beteg „egísz testyit". A szempára gyógyításakor ezt tanácsolta adatközlőm: a betegnek egy kúthoz kell mennie, melybe köpés előtt háromszor kiabálja bele az alábbi szöveget: „Árpa van a szemeden! Hazucc, kurva, nem igaz!" Az is segített, ha olyan házhoz mentek, amelyben még nem laktak, s az ablakon bekiabáltak, hogy „hú, hú, hú!" A tyúkszemmel kapcsolatos gyógymódot így adta elő Bodzsár Sándorné: „Először cérnából annyi görcsöt kötök, amennyi tyúkseggje van a betegnek. Mikor megkötöm, édesalmával háromszor megkanyarítom, oszt mondom, hogy: Ma nyött, holnap mújjék Holnapután még a helye se láccóggyék! " Az almát azután a „csöpögtető" mögé ásta. Mire elrohadt, elmúlt a baj, de nem volt szabad rágondolni. 238