Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Kemecsi Lajos: A tardosi Mária-kegyhely

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. Kemecsi Lajos A tardosi Mária-kegyhely A hazai szakrális emlékek kutatása az elmúlt évtizedekben megélénkült. A különböző lokális kutatások illetve elméleti összefoglalások hatására, korábban gyakorlatilag kutatatlan területeken is megindult a szakrális emlékek öszszegyííjtésének és elemzésének folyamata.

1 2000-ben kezdődött meg a Komárom-Esztergom megye egykori tatai járásának területén is a gyűjtőmunka az OTKA támogatásával.

2 A kutatást a Kuny Domokos Múzeum néprajzosaként Kövesdi Mónika művészettörténész kolléganőmmel közösen végezzük. Szándékaink szerint, a munka befejezésével létrejön egy lokális, szakrális emlék és hagyomány adatbázis, ezáltal eltűnik a terület „fehér folt" jellege ezen a téren is. A szakrális objektumok, kisemlékek mellett az ezekhez kötődő hagyományok összegyűjtése is a kutatás feladata. A gyűjtés során jutottunk el Tardos községbe 2001 tavaszán. A település a Gerecse hegység medencéjében fekszik. Legfontosabb munkalehetőség az itt élők számára évszázadok óta a közeli vörös mészkő bánya. A kiváló építőanyag bányászata már a római korban megkezdődött. A középkor idején is kedvelt építőanyagot a faluban élők bányászták.

3 A török hódoltság idején elpusztult falut a XVIII. században telepítette újra az esztergomi érsekség szlovákokkal. A Nyitra és Trencsén megyéből származó szlovák telepesek számára a falu szűk határa nem kínált különösebb megélhetési lehetőséget, ezáltal a kőbányászat lett a legfontosabb foglalkozás az itt élők számára. A XIX. században olasz kőfaragókat telepítettek a Gerecse több településére, így Tardosra is.

4 A települést több alkalommal is szinte teljesen elpusztították a tűzvészek.

5 1949-ben 70 család innen Csehszlovákiába települt át. A falut a viszonylagos elzártság, a környező településekkel összehasonlítva a szegénység és a vallásosság jellemezte egészen a XX. század közepéig.

6 Körülöttük német (Agostyán, Tarján, Süttő) és magyar nemzetiségű (Héreg) falvak fekszenek. A sok azonos családnév miatt a ragadványnevek rendszere igen bonyolult. A falun belül az „Alvégen" lakók elsősorban földművesek, iparosok voltak, míg a „Felvégen" éltek a „betlehemeseknek csúfolt" kőbányászok, fuvarosok.

7 A faluban élők vallásosságának a szakrális tért kijelölő emlékei a keresztek. Az ezekhez kapcsolódó hagyományanyag gyűjtésekor kerültünk kapcsolatba a közvélekedés szerint „igen vallásos" adatközlőnkkel, aki elvezetett minket a falu felett magasodó hegyen lévő Mária-kegyhelyhez. A falu szélétől induló meredek gyalogút mellett az ún. „Gorba-tetőn" egymástól néhány méterre két, Mária képet illetve szobrot védő építmény áll. Az újabb 7 95