Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. 1982-ben került sor, amikor egyúttal neve elé a „Boldog" felirat is odakerült. Sőt elkészíttette üvegre a „Szent" feliratot is, mert mint mondotta, a szentté avatásához már csak egy csoda kell, ami hamar bekövetkezhet. (3, 6) A balassagyarmati szaléziak temploma és szervezete 1992-től alkot a városban külön plébániát. Ekkor L. szorgalmazására megalakult a szalézi egyházközség saját rózsafüzér-társulata. A templomi lobogók is ekkor készültek, amit szintén ő indítványozott, és az egyik elkészítéséhez kétezer forint adománnyal hozzájárult. Olyan lobogókat javasolt, amelyek a szalézi szentek képeivel készülnek. Emellett az Oltáriszentség körmeneti hordozásához használatos „supellát" azaz baldachin és gyertyás lámpások beszerzésén is fáradozott. Mindennek hátterében a plébánia-intézmény rangjára és sajátos jegyeire vonatkozó elképzelés állott, amely a hitélet fejlesztésével is együtt járt. Ilyen természetű hagyományos egyháztámogató felajánlást már korábban is tett: 1980-ban búcsújárási élménye hatására L. színes üvegablak költségeit vállalta védőszentje és a kegyhely létesítőjének tiszteletére, a Nagy Lajos király alapította Márianosztrán. A kegytemplom szentélyében töltött éjszaka utáni pirkadat élménye ébresztett vágyat L-ban a szentet ábrázoló színes üvegablak készíttetésére, amelyre — mint kiderült — Árva Vince rimóci születésű palóc plébános is törekedett. A L. által közel százezer forintos összeggel finanszírozott üvegablak végül a pálosok által szinte szentként tisztelt Nagy Lajost és az ő lányát, Szent Hedviget ábrázolja. Magyar szenteket ábrázoló további ablakokat is készíttetett, egyikre — amely Szent László, leánya Szent Piroska és Boldog Vácz Remete alakját mutatja - a Miksiben maradt és a T. családot mindenben támogató nagyszülők nevét íratta, mintegy viszonzásként. (2, 6, 7) L. szülőfaluja, Miksi vallási életét is támogatja. Legutóbb örökmécsest vásárolt a templom számára, és új lila temetési palástot adományozott, miként már nagyszülei is csináltattak miseruhát a templom számára. „Vedd meg, mert minden egyes temetésen ott leszel" (...) mintha a holtak súgták volna." L. tudatában tehát a jótékony felajánlás révén az adományozott tárgy mintegy a saját lényével azonosult, és lehetővé tette L. számára az érdemszerző közbenjárást temetésről temetésre, valamint, hogy „palóc testvéreimet elsirassam. Mert ha nem telepítenek ki, ma is otthon laknék, és részt vennék a temetéseken." A körülmények kész palást megvásárlását tették lehetővé, melyet kissé szégyell és méltatlannak érez szülőfaluja iránt, mert lehetőség esetén motívumokkal és széldíszekkel ékes, hátlapján a holtak nyugodalma, Mária képét mutató palástot rendelt volna.

12 (2, 3, 7, 8) L., kispap korában elhunyt, szeretett rektorának római szabású reverendáját megörökölte, és máig őrzi. Azért óhajtotta a hagyatékban maradt reverendák közül a római szabásút megkapni, mert L. ennek viselésével még külsőleg is mutatni kívánta a Rómához, a Krisztus alapította Egyházhoz tartozást és hűséget. (5, 7) 177