Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. vagyok, számomra minden nap holokauszt [az új cégtulajdonosra utalva ellentétes szimbolizmussal]." 2 Jelenleg portás és ügyintéző a Szalézi Rend balassagyarmati plébániáján hétköznap négy órás munkaidőben, amiért ebédet kap. „Tessék, itt a szalézi szerzetes atyák plébániája" bejelentkezéssel a telefonhívásokat ő fogadja, akárcsak a személyesen érkező híveket. A postát is ő veszi át, adminisztrálja a misefelajánlásokat, fölveszi a temetéseket, az anyakönyvi igazolások kiadását intézi stb. Egyedülálló, sosem volt nős. Egy komfort nélküli családi házban él, tiszta, rendezett körülmények között. Anyai ágon nagyapja 24 holdas gazda volt Miksiben a második legmódosabb családban, amelyből községi bírók kerültek ki. Már L. ükapja, „Varnyú Paja" is községi bíró volt, akinek megőrizte mondását a családi hagyomány: „akkor élünk jól, ha büntetünk." „Varnyú apóék a templomnak nagy jótevőjei voltak. Náluk ebédelt a pap, amikor Losoncról kijött misézni, náluk [házuk előtt] volt az úrnapi sátor, és ők csináltatták [valószínűleg újíttatták] a temető egyik nagyfeszületét, melynek azután a két oldalába temetkeztek." Az apai ág szegény volt, dédapja a Szécsény környéki Dolányból - ma Benczúrfalva — ment erdőkerülőnek a Miksivel szemközt, az Ipoly túlpartján fekvő Terbeléd (Trebel'ovce) határába, Bábi-pusztára. A nagyapa költözött át Miksibe, megvásárolván egy hosszú-ház hátsó felét. A szegény, de törekvő családban T. L. újításokra fogékony édesapja még legény korában megvette a ház első részét is, és pajtát épített, gépi meghajtású szecskavágót vettek, továbbá 24 soros vetőgépet, forgótárcsás krumpliásó-gépet, ekekapát. (2. kép) Köztiszteletben álló közéleti ember volt, úrbéres elnöknek is megválasztották. Nemes lelkülete tükröződik abban a cselekedetben, hogy amikor a deportált zsidókat szállító vonat földbirtoka határában vesztegelt, a réseken kezüket kinyújtva vizet kérő elhurcoltaknak szaladt vizet hozni. A hosszúház helyett „kapualó bejáratos" azaz kapubejáratos, utcavonalra épülő házat akart építeni, mint amilyen már a falubeli elsőgazdának, Samuéknak' volt, de a politika közbeszólt. Kitelepítésüket követően, a Miksiben már 50 holdasra növekedett birtok helyett Berkenyén 12 holdon gazdálkodhattak. Édesapja az új körülmények között is aktív tagja volt a helyi társadalomnak, és egyháztanácstag lett, a nagymama pedig rózsafüzérvezető. T. L. — mint mondotta — édesanyjára ütött, nem közéleti, hanem visszahúzódó, otthonszerető ember. Születéséről számon tartja, hogy az pénteken történt, miként apja esetében is, és azt édesanyja szerencsétlenségnek tartotta, a népi hiedelemmel összefüggésben (Jézus kereszthalálának napja). Fontosnak tekinti, hogy „már vasárnap meg voltam keresztelve Losoncon, tehát pogány tulajdonképpen csak egy napig voltam". Szülei házasságkötése után csak 5 esztendőre született, már nagyon várt gyermek volt, testvére nem lett. Édesanyja úgy tartotta, hogy gyermeke Mária szolgája, talán a húzódó gyermekáldás folyamán tett fogadalom 169