Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - fr. Vásárhelyi Anzelm OSB: Szerzetesek a XXI. században

Népi vcW/ósossóg a Kárpát-medencében 6. szer? Az egyháznak ez a szeretetszolgálatra redukált formája elfedi valódi hivatását, amely legtisztább formában a szent liturgián tárul fel. A civil szféra részéről megnyilatkozó elvárások gyakran azonosak a püspököknek, papoknak, keresztény középosztálynak a szerzetesekkel szemben megfogalmazott elvárásaival. Mintha a szerzetesközösségek egy szolid gazdasági, szellemi alapokkal, nagy tapasztalattal rendelkező akciócsapat lenne, akiket az oktatásban, a közéletben, a plébániai pasztorációban jól lehet hasznosítani. Persze az idézett elvárásokban tükröződő szemléletben semmi meglepő nincs, mégha a szerzetesi hivatás lényegét feledve, pusztán a tevékenység, a szolgálat felől közelít is a hivatáshoz. A meglepő az, amikor a szerzetesek maguk feledkeznek meg alapvető, alapítójuk által áthagyományozott karizmájukról.' A monasztikus tradíció az egyházban Vajon a szerzetesek nagy családján belül a monasztikus szerzetesek milyen részt vállalhatnak a korfordulón, a rendszerváltozást követően a magyar társadalomban, az egyházban? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához szükséges a szerzetesség történetének vázlatos áttekintése, és ennek segítségével a monasztikus karizma megértéséhez is közelebb juthatunk. A tradicionális életformák, életközösségek egyike a monasztikus spirituális hagyomány, amelynek legtisztább írott foglalatát Szent Benedek Regulájában találjuk.

10 Nursiai Szent Benedek a keleti (egyiptomi, szíriai és kappadókiai) szerzetesi mozgalom szintézisét alkotta meg Regulájában. A 73 fejezetből álló Regulának is megvan a maga története: Benedek 30 éve szerzetes, mikor Monte Cassinon 530 körül írásba foglalja tapasztalatait. Ezt haláláig továbbírja, s a 73. fejezetben is csupán "kezdetnek írt, igen csekély Regulá"-nak nevezi művét. Tudatosan, és alázatosan csak a kezdőknek írt szerény szabály, amely az ő felfogása szerint követelményeiben messze elmarad az előtte ismert keleti és nyugati szerzetesszabályok mögött. De épp ez a diszkréció szerzett a benedeki szabálynak Nyugaton és Keleten általános elismerést. Benedek szerint a cönobiták legfőbb jellemzői: monostorban laknak, rendszabály és apát vezetésével küzdenek. A cönobita tehát életközösségben él. Benedek a szerzetest monachusnak nevezi, mivel a monostori közösség nem sokaság, hanem egy szív és egy lélek. A hagyomány a kifejezést még az "egyetlen szükséges" keresésével is magyarázza. Egy másik magyarázat arra vezeti vissza a szó eredetét, hogy a monostor Isten Országának ikonja, Isten tökéletes egységének leképezése, amely az atomizálódott, specialistákból álló világ ellenképe. A monostorok az egyház sejtjei, helyi egyházak, ahol Jézus Krisztus tanítványai gyűlnek egybe, hogy az О halálát és föltámadását hirdessék, amíg el nem jön. Az ősegyház közösségi élete a monostori élet modellje. Benedek visszafogottan hivatkozik az ősegyház életére. A testvérszeretetről csak a Re154