Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - fr. Vásárhelyi Anzelm OSB: Szerzetesek a XXI. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. úgy tűnik mind intenzitásában, mind kiterjedésében meghaladja azokat a válsághelyzeteket, amelyek más történeti korszakokban jelentkeztek. A gazdasági, a politikai életben, a bölcseletben és a művészet világában egyaránt mutatkozó krízis mellet, úgy tűnik, kortársaink hangsúlyozottan távolságot tartanak attól a keresztény tapasztalattól, amely az európai kultúrát megalapozta, végső soron attól a horizonttól, amely az élet transzcendens dimenzióját rejti. Ezt a jelenséget nevezzük szekularizmusnak. A szekularizmus, Alexander Schmemann szavaival élve, a kereszténység „mostohagyermeke", s mint ilyen nem értelmezhető az egyházban, s azon belül a szerzetesközösségekben is tapasztalható krízis nélkül.

2 A szekularizmus maguk között a keresztények között mélyreható megosztottságot idéz elő. Míg egyesek a kereszténység legkiválóbb történelmi eredményei között üdvözlik a szekularizációt, addig mások igazolva látják benne a világ csaknem manicheus elvetésének gondolatát, valamint egy valóságtól elszakított és dualisztikus „lelkiségbe" való menekülést. Tehát vannak olyanok, akik az Egyházat a világra és annak problémáira redukálják, míg mások egyszerűen egyenlővé teszik a világot a rosszal, és betegesen örvendeznek apokaliptikus komorságukban. A. Schmeman szerint, mindkét szemlélet meghamisítja a teljességet, az eredeti ortodox hagyomány katolicitását, amely mindig határozottan állította mind a világ jóságát, mind pedig bűnösségét, és vasárnapról vasárnapra hirdette és hirdeti, hogy a „kereszt által öröm áradt a világba", s ugyanakkor azoknak, akik hisznek Krisztusban, azt mondja, hogy „meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben".

3 Az új Európa nem tagadhatja meg történelmét, hisz kezdettől fogva olyan értékek hordozója, amelyeknek a bibliai forrásai felismerhetők még a szekularizált formában is. Még akkor is, ha ezeket az értékeket maguk a keresztények, a szerzetesek nem egyszer elhanyagolták, elárulták. Európa fogalmát modern értelemben először Szent Kolumbán ír szerzetes (+615) használta, a keresztény Nyugatot értette rajta. Szent Kolumbán szóhasználatában Európa nem földrajzi, hanem kulturális fogalom. Amikor Európa patrónusára, Szent Benedekre tekintünk, és a Regulában áthagyományozott tanítása szerint élünk, ezzel azt a reménységet fejezzük ki, hogy különféle nemzeteknek, kultúráknak és nemzedékeknek lehet békességben, közösségben élni itt a földön. A szent hagyomány újraolvasása, a kritikus történetírás és egyúttal jövőképünk tervezése megóvhatnak bennünket a keserűségtől, az ítélkezéstől és az ösztönös, kényelmes és arrogáns restaurációs törekvésektől. Az egyház és politika A XX. századi magyar történelem a demokratikus intézményrendszerek fejlődése tekintetében is derékba tört történet. Az Európa-szerte terjedő szekularizmusnak itt a Közép- és Kelet-európai térségben sajátos története van, hisz 150