Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - P. Szalay Emőke: Kassai ónkannák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. R Szalay Emőke Kassai ónkannák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben A Keleti Kárpátok alatt karéjban húzódó terület falvainak jó része napjainkban is magyar nemzetiségű, református vallású. Az Ukrajnához tartozó Kárpátalján a Református Egyház több mint 100 gyülekezetet foglal magába. A református gyülekezetek tulajdonában évszázadok során ma már muzeális értéket képviselő edények és terítők sokasága halmozódott fel. A református egyházban fontos szerepet töltöttek be az ónkannák, amelyeket a XVII. század óta úrasztali boroskannákként használtak, ezt a funkciójukat a mai napig megőrizték. Ezért napjainkban is szinte minden református gyülekezetben találunk XVII-XVIII. századi ónedényeket. Kassa a XVII-XVIII. században a Felvidék egyik legkiemelkedőbb jelentőségű ónkanna-gyártó központja volt. Nem véletlen, hogy vizsgált területünkön nagy számban találtunk kassai ónedényeket, amelyek közül a legjelentősebb tárgycsoportot, az úrasztali boroskannákat mutatjuk be. XVII. századi edények A XVII. századból kis számú kassai készítésű kannát ismerünk Kárpátalján. Az alábbiakban kísérletet teszünk arra, hogy a kassai kannákat készítő mestereik működési ideje alapján elősoroljuk. Jelzetlen kassai kanna A legkorábbi évszámmal ellátott egyik ungtarnóci kanna 1688-as ajándékozási feliratú, 1 hengeres testű, domború talpú edény díszítménye mindössze annyi, hogy a talp felett és a szájperem alatt, valamint a fedél függőleges síkján beütött sávot láthatunk. A felirat az öböl dereka felett szerény koszorúban került elhelyezésre. 2 Bár jelzés nélküli, a következőkben bemutatott kannák alapján soroljuk a kassai termékek közé. Különlegessége, hogy a fül vége nem a megszokott kialakítások valamelyikét követi, nem gyöngysoros, nem sima végződésű és címerpajzsban sem végződik, hanem félkör alakban szélesedő rovátkákkal tagolt, kagylószerű. Ilyen megoldással nem találkoztunk, viszonylag primitív kivitelűnek látszik (1. sz.). 111
