Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - †Csókás Ferenc: Fejezetek Bény község vallásos életéből

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. tokhoz tartozott. A völgy és a földsánc mellett lévő rész szántóterület volt. A sáncoldalak legelő, amit az urasági juhász birkanyájjal legeltetett. Az urasági dűlő mellett úrbéri birtok volt a mai nevén Szentkút és Tímár dűlő. A tavaszi, nyári és őszi időben erre a kiskútra jártak vízért a földeken dolgozó parasztok, mivel mindig friss, jóvízű egészséges vize volt. A vízhordók több irányból gyalogutat gyúrtak az urasági vetéseken. Az uradalomnak (a második földvárgyűrű északi részének belső felén) volt egyemeletes kastélya, amelyben a birtok bérlője lakott. Nagyságos úrnak tisztelték. A bérlő nem nézte jó szemmel, hogy legyúrják a gabonát, ezért a kutat a domb oldalából földdel betöltette. Másnap jelentették neki, hogy a kút forrása feltört és elmosta a beledobált földet. Tiszta vize újra csobogva folydogált az éren a patakba. Hazai nagyságos úr dühös lett és egy urasági szekeret megrakott piszkos trágyás földdel, négy ökröt fogatott elébe és odavontatta a kúthoz a nedves, süppedős talajon. Betöltette a kutat úgy gondolva, hogy a trágyától bűzlő betöltött kúthoz nem jönnek emberek. A következő nap reggelére az ökrök megbetegedtek, majd kettő el is pusztult (nem sokkal később a másik kettő is). Amikor a béresgazda ezt jelentette az uradalmi intézőnek, az fölment a kastélyba és beszámolt a történtekről a nagyságos úrnak, aki nagyon meglepődött. Utasítást adott, hogy menjenek ki és nézzék meg a kutat. Meglepődését fokozta, hogy az elmúlt éjszaka különleges álma volt ezzel kapcsolatban. A béresgazda azzal tért vissza, hogy a kút erős forrása kidobálta a szennyet és nagy részét elhordta a patakba, most szép tiszta, olyan, mint volt. Erre a nagyságos úr megparancsolta, hogy a völgyet hagyják el legelőnek, a kútra pedig szabadon járhatnak az emberek vízért. Azelőtt nem volt hívő ember, ekkor megtért és hívő lett. 2,5 m x 2,5 m alapterületi! fakápolnát csináltatott a forrástól keletre, az északi völgy oldalára. Az oltár fölött a máriacelli Madonna festett képmása volt. A kép köré egy menyasszonyi fátylat tettek és mellé két gyertyatartóba gyertyát. A nép a történetet megtudta, csodának tartotta és Szentkútnak nevezte el a kutacskát. Szűz Mária tisztelői eljártak ide imádkozni, főleg vasár- és ünnepnapok előestéjén. Nemsokára a Mária ünnepek előestéjének és napjának délutánján is már előénekes, előimádkozó vezette az ájtatosságot. A fakápolna 1925-ben leégett (állítólag a képet körülvevő fátyol lelógó része az égve hagyott gyertyától éjszaka lángot kapott). Már ebben az évben a hívők kérésére a lelkipásztor, egyházi képviselőtestület és a római katolikus népiskola tantestülete tervbe vette egy új kápolna és kegyhely kiépítését. A kegykápolna a Szentkúttól délre épült, és a Lourdesi Szent Szűz tiszteletére lett felszentelve. Előtte a völgy két oldalán a keresztúti stációk (állomások) szobrok és képek az adományozók v. állíttatok nevével láthatók. A torony kis harangját már az első ünnepélyes istentisztelet előtt a hívők jelenlétében a helyi plébános felszentelte. A kis harangon virágkoszorú és szalagok voltak. 100