Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Lukács László: Szent Sebestyén kultusza Közép-Dunántúlon

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. minden időben fentartassék. Másodszor: E városnak összes és minden egyes polgára s lakója, beleértve a hét évet betöltött gyermekeket is, Szent Sebestény napja előestéjén kötelesek lesznek kenyéren és vizén böjtölni, ez pedig mindaddig meg fog tartatni, míg a pestis ezen országban teljesen meg nem szűnik. Harmadszor: Maga a Januárius 20-ára eső Szt. Sebestény napja ezen város minden egyes lakója által örök időkön át meg fog ünnepeltetni, úgy, hogy az adózóktól beszedendő és szent czélra fordítandó súlyos büntetés terhe alatt valamennyien minden, még a legcsekélyebb munkától is tartózkodni kötelesek lesznek. Negyedszer: Magán Szent Sebestény napján pedig az előbb említett módon évenként megünneplcndő napon szintúgy örök időkön át ünnepélyes körmenet fog a fentjelzett kápolnához vezettetni, s ott egy énekes- és két csendes szent mise szolgáltatni."" E fogadalom értelmében építették 1739-41 között a Szent Sebestyén kápolnát, amit 1800-tól 1807-ig egy nagyobb templommá bővítettek. Székesfehérvár-Felsővárosban a Sebestyén-napi búcsút minden család megünnepelte. Reggel ünneplőbe öltözve a templomba mentek a püspöki nagymisére. Ünnepi ebédet főztek, amiből a finom húsleves, a sült hús és a fánk elmaradhatatlan volt. Ezen a napon lemondtak a munkáról, a rokonok, barátok társaságában vendégeskedéssel töltötték az időt. Ebédre hívták alsóvárosi, vízivárosi vagy palotavárosi rokonaikat, a délután pedig beszélgetéssel, borozgatással telt. A fiatalság este a Sebestyén-bálban, búcsúbálban szórakozott, táncolt. A Szent Sebestyén, Rókus, Xavéri Szent Ferenc és Rozália tiszteletére 1739-ben épített fogadalmi kápolna elődje a városi tanácsülési jegyzőkönyv szerint 1710 táján épült: „midőn a városban pestis veszedelem járt... ezen tájban már a kápolnához évenként könyörgő körmenetek mentek a pestis elhárításáért." A székesfehérvári jezsuita rendház naplója (Diarium) azt állítja, hogy alapkövét 1703-ban tették le.

12 Az ősi kápolna is Szent Sebestyén oltalma alatt állott, ahol a január 20-ai nyilvános körmenet után tiszteletére misét mondtak, könyörögtek a járvány távoltartásáért. A jezsuiták naplójából kitűnik: a kápolnához nem csupán a búcsú napján, hanem a virágvasárnap előtti szombaton délután is körmenet indult a belvárosi plébániatemplomból, hogy a Felsővárosból a megszentelésre szedett barkát ünnepélyesen behozzák a Belvárosba. Építésekor a belvárosi plébániához tartozott kápolna önálló plébániatemplommá fejlődőséről olvashatjuk az 1818. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben: „A hagyomány pedig mondja, hogy egész advent folyamán naponként roráté szt. miséket mondtak e kápolnában, sőt nagyobb ünnepeken énekes szt. miséket... Midőn 1778-ban megalapították a felsővárosi plébániát, az 1739-ben épített kápolnát plebániatemplomi rangra emelték. De mivel a plébánia híveit a kis épület nem tudta befogadni: még 1778-ban kibővítették 509