Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Székely Zoltán: A barokk-kori vallásos élet emlékei Hédervároott

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. XVIII. századra a Szent Imre napi istentisztelet kikopott a gyakorlatból s a források már csupán a Mária ünnepek alkalmával tartott misékről szólnak: a felszerelést ezekre az alkalmakra a plébániatemplomból hozták át.

43 Az 1780-as évekre azonban a templom olyannyira romossá vált, hogy — miként az imént említettük — már a Mária ünnepeket is a plébániatemplomban tartották meg.

44 A templom dedikációját 1783 fehérvasárnapján tartották nagy ünnepélyességgel, amelyre a Szigetköz népe is nagy számban gyűlt össze.

45 A loretói kápolnát bizonyára búcsújáróhelyként alapította Héderváry Katalin. A kultusz fényét volt hivatva emelni és egyben vonzóbbá tenni, hogy a kegyszobrot már a XVII. század végén pompás ruhákba öltöztették (Antipendia pro statua Lauretana): az ekkor számbavett két garnitúra egyikét, amelynek anyaga arany és ezüst szövet volt, Viczay Teréz, a tarka selyemből készült másikat Viczay Ádám s neje, Perényi Eszter adományozta. Ugyancsak Viczay Teréz ajándéka volt a két garnitúra gyöngyökkel s drágakövekkel (smaragd, rubin, gyémánt) ékes korona is.

46 A kegyszobor kultuszának ideiglenesen II. Józsefesászár rendelete vetett véget. A kápolna szobrát 1786. szeptember 1-én áthelyezték a templom belsejébe és — a szobrok öltöztetését tiltó rendeletnek megfelelően 47 — ruháit levetették. Ezzel egyidejűleg el kellett adni a kegyszobor öltözetét, koronáit, gemmáit s egyéb drágaköves ékszereit, amelyekből 170 ft folyt be.

4R A kultusz újjáéledéséről az első adat 1816-ból való: szeptember 7-én nemes Csépán Anna 4 soros, fehér, keleti kövekkel ékes nyakláncot, valamint két arany fibulával díszített fehér selyemszövetet adományozott fogadalomból a Mária-szobornak.

4

'' A kápolna falain a XVII. század végén már öt fogadalmi kép függött, jelezve az újfajta kultuszforma sikerét.

50 A későbbiek során azonban — a templom perifériára szorulásával és temetkezőhellyé alakulásával párhuzamosan — a kegyszobor tisztelete nem tudott kiteljesedni s a kápolna nem vált búcsújáróhellyé. A Várkápolna elsősorban a kegyúri család és vendégei lelki szükségleteit volt hivatva kielégíteni. A misézés rendje azonban hosszú ideig megoldatlan volt. A plébánosnak kellett volna az istentiszteletet celebrálnia, ám erre a földesúr nem kötelezhette, ráadásul plébániai teendői miatt — amelynek elhanyagolása a nép zúgolódását váltotta volna ki — nem is nagyon volt rá ideje. Úgyhogy leginkább csak ünnepnapokon nyílt erre módja: ilyenkor a plébánost a vár ura megvendégelte.

51 Ám ez sem vált rendszeressé, mert 1731-ben arról írtak, hogy a kápolnát emberemlékezet óta nem használták s még ünnepnapokon sem miséztek benne.

52 A helyzet (I.) Mihály idejében rendeződött s némileg át is alakult. A Várkápolna nyilvános kápolna lett, amelyben a házi káplán teljesítette az isteni szolgálatot, elsősorban vasárnapokon és ünnepnapokon. A misézés időpontja azonban ekkor is a gróf tetszéséhez volt kötve. Hétköznapokon — függetlenül attól, hogy a gróf kastélyában tartózkodott-e 372