Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Székely Zoltán: A barokk-kori vallásos élet emlékei Hédervároott

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A templomot eredetileg egy kápolna is bővítette, amelyet a Szentháromságnak dedikálták, ám közkeletű elnevezése a Halottak Kápolnája volt. Viczay Teréz alapította, s ő állíttatta a Szentháromságnak szentelt oltárát is: festett képei a Szentháromságot, Máriát, Szent Józsefet és a purgatórium lelkeit ábrázolták, kétoldalt Padovai Szent Antal és Szent Teréz szobraival. A kápolna falait fekete színű freskók borították: a „kaszás halál" képei, amelyeket magyar felirat egészített ki. A templomokon kívül még két kápolnában folyt ájtatosság Hédervárott. A Várkápolnát az urasági kastélyban alakították ki, bizonyára még a XVII. században: boltozott épület volt egyetlen oltárral. A XVIII. század közepére új oltárt kapott, amelyen üvegbura alatt hat élet után készült viaszszobor állt: az Atyaisten, Mária a gyermek Jézussal, Szent József vezetésével és Joachim valamint Anna jelenlétével. A szerény berendezés azonban nem felelhetett meg tartósan a grófi család reprezentációs igényeinek, ezért a kastély átépítésével párhuzamosan 1763-1769 között egy teljesen új kápolnát alakítottak ki. A nagyszabású munkálatokkal (I.) Mihály gróf valószínűleg egy új Mária kegyhelyet kívánt teremteni: erre utal, hogy a kápolnát mindenki előtt megnyitotta. Az ábrázolási program középpontjában Mária áll: a boltozat szélein ülő puttók a loretói litániából vett szimbólumokat tartanak, míg az oldalfalak festett medalionjai Mária életének jeleneteit elevenítik meg. A kápolna egyetlen oltárára a szoptató Máriát ábrázoló tullni kegykép másolata került. Mindezeket a négy nyugati egyházatya és Nepomuki Szent János alakjai egészítik ki. A bejárat fölött egy Immaculata szobor kapott helyet. A Vártól 300 lépésre nyugatra, az országút mellett áll a lábfájósok patrónusának, Szent Peregrinusnak szentelt nyolcszögletű kápolna, amelynek alapítási idejéről forrásaink ellentmondásosan nyilatkoznak. Az egyik verzió szerint a kápolnát özvegy Viczay Ádámné, Perényi Erzsébet emeltette 1709-ben fogadalomból, miután egy baleset alkalmával, leugorva a megbokrosodott lovak által elragadott társzekérről, lábát törte. A másik variáció özvegy Viczay Jóbné Ebergényi Esztert nevezi meg alapítónak, dátumként 1736-ot adva meg. Berendezéséről forrásaink hallgatnak: valószínűleg nem állt benne oltár. A XIX. század elejére romossá vált kápolnát azután a napóleoni háborúk idején újíttatták fel. Hédervár szakrális terének kialakításához a templomok és kápolnák mellett a település különböző pontjain felállított szabadtéri kisemlékek is hozzájárultak. E monumentumok fából és kőből készültek és a település egészét lefedő struktúrájuk folyamatosan változott a XVII-XVIII. században: mind az emlékek száma, mind pedig jellege és típusa átalakult az idők során. A legkorábbi monumentumokat az 1640-es években Héderváry István (1619-1646) és neje, Esterházy Erzsébet (f 1668) emeltette: a településről déli irányban kivezető 307