Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Márkusné Vörös Hajnalka: Protestáns prédikátorok és tanítók életkörülményei és gazdasági viszonyai az 1670-es években Pápán és Veszprém környékén
Népi vo/tósossóg о Kárpát-medencében 6. leg arra utal, hogy a prédikátor önálló szérűvel, megfelelő számú állattal rendelkezett. Sajnos a lelkészek jószágairól csak szűkszavú utalásokat tesznek a tanúk. A nemespécselyi prédikátor marháit Sümegre hajtották. A füredi lelkésznek borjús tehenéről, az aszófői lelkipásztornak sertéséről tudtak. A kenései és nemesvámosi prédikátornak 2 kocsis lovát említették. 22 Jelentős gabonatermelést feltételez a működő malmok nagy száma, még akkor is, ha azok egy része nem őrléssel, hanem dcszkavágással, illetve a szűrposztó tömörítésével, ványolással foglalkozott. 2 ' A malmok bevétele több esetben a prédikátorok megélhetését segítette. Alsóörsön például az egyik malmot a falu csináltatta, jövedelmét pedig a lelkészük élvezte. 24 Felsőörsön a „miskei" malmot engedték át a prédikátorok használatára. 2 * Pápán is a prédikátorok egyik fontos jövedelemforrása volt a malmok bevétele, ezért jelentett súlyos csapást az ottani gyülekezetre, amikor 1660-ban Esterházy Pál a plébániatemplom, ispotály mellett malmaikat is elvette. 26 Utalásszerűén, de értesülünk a prédikátorok pénzbeli jövedelméről is. Pápán a presbitérium 1650-ben hozott határozata szerint a lelkészeknek rendes fizetést biztosítottak. Eszerint mindkét lelkipásztoruk évente 150 forint készpénzt és 24 mérő gabonát kapott. Ezen kívül az egyházi szolgálatokért — a kánonok szerint — fizettek: temetési prédikációért 75 dénárt, keresztelésért 12 dénárt, helybeli esketésért 75 dénárt, vidékiért 1 forint 50 dénárt. A prédikátoré volt ezen felül az úrvacsoraosztás alkalmával, valamint a három nagy ünnepen a perselybe gyűlt összeg. 27 A fizetés összege a korabeli árakhoz viszonyítva igen előnyösnek mondható, ha tudjuk, hogy akkor Pápán egy közepes ház került 150 forintba, egy hízott sertésért 3-4 forintot, egy tehénért 5-6, egy ökörért 6-8 forintot fizettek ez idő tájt. A falusi gyülekezetek lelkipásztorainak nem volt ilyen állandó, biztos pénzbeli jövedelme, de hogy valamennyi készpénzzel biztosan rendelkeztek, arra az utal, hogy a korabeli ingatlanforgalomban részt vettek, kölcsönöket adtak. A csopaki lelkész például a helyi halászokat segítette ki 20 forintos kölcsöne vei. 2S A prédikátorok fő jövedelemkiegészítési forrása azonban minden bizonnyal a szőlő lehetett. A török korban a művelési ágak közül a szőlőültetvények viszonylagos védettséget élveztek. A törökök elpusztították a településeket és a vetéseket, megölték vagy elhurcolták a lakosságot, de nem bántották a szőlőültetvényeket és a méheseket. 29 Az általános gazdasági leromlás idején a bortermelés néha meglepő eredményességet mutatott. A végvári katonák egyik fő jövedelemforrása volt a szőlőművelés, aminek következtében egyegy Pápa környéki szőlőhegy, 30 vagy Balaton-felvidéki helység határában meglepő mértékű gyarapodás keletkezett a szőlőművelők számában vagy a művelt területben a megelőző békés időszakhoz képest. 31 A XVII. századi for73
