Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Márkusné Vörös Hajnalka: Protestáns prédikátorok és tanítók életkörülményei és gazdasági viszonyai az 1670-es években Pápán és Veszprém környékén

Népi vallásosság о Káipát-medencében 6. kritikusan elemző kutatómunka, de reméljük, hogy most, amikor S. Varga Katalin gondozásában megjelent a hiteles alapforrás, a per teljes jegyzőkönyve,

2 a korszak kutatása újra a politika-, egyház-, jog- és irodalomtörténészek figyelmének középpontjába kerül. A Veszprém megyei források feltárása — érintettségük révén — különösen is fontos lehet a további kutatás számára. A megidézettek közül Pozsonyban megjelenő 336 prédikátor és iskolamester közül 65 a pápai és veszprémi egyházmegyében szolgált. Megyénk lakosságának többsége protestáns ekkor, annak ellenére, hogy id. Sennyey István veszprémi püspök 1629-ben már visszavásárolta Zichy Pál veszprémi kapitánytól az elzálogosított püspöki birtokokat,' 1630-ban pedig visszatért Veszprémbe a káptalan

4 és 1649-től jezsuita misszió is működött a városban.

5 Pápán az 1630-as évektől Csáky László zálogos földesúr, majd az Esterházy család tett meg mindent a katolikus egyház újjáélesztése érdekében. Csáky László segítségével telepedett meg Pápán a jezsuita misszió, majd 1638-tól a pálos rend, akik a lelkigondozás feladatán kívül iskolát is nyitottak a városban.

6 Az erőszakos térítés 1659 és 1660-tól Esterházy Pál, majd Ferenc földesúr-főkapitányok nevéhez fűződik. Eszközei között ott találjuk a katonai terrort, a bebörtönzést, a református egyházi élet akadályozását, a fenyegetést és a lelki nyomást.

7 Mégis keveset tudunk a rekatolizáció folyamatáról. Amíg a hódoltsági területeken nehezen haladt a térítő munka, Pápán egy 1660-ban készült összeírás szerint már a katolikusok voltak többségben.

8 Nem maradt ránk ifj. Sennyei István püspök 1674. évi egyházlátogatása — csak Bíró Márton tesz róla említést —, pedig több vonatkozásban is kiegészítené azt a képet, amelyet a XVII. század második felének népességi és vallási viszonyairól ismerünk." Ezért is fontosak azok a tanúkihallgatások, melyeket Veszprémben és környékén, valamint Pápán végeztek el 1674-ben. Az első vizsgálatot Veszprémben folytatta le a káptalan 1674. február 24én tizennyolc királyi kiküldött jelenlétében Kardos Gergely kanonok és Attyai Benedek közreműködésével.

10 A 11 kérdőpont arra kereste a választ, hogy ki vett részt ezen évek „lázadásaiban", ki mit tud mások szerepléséről, kinek volt kapcsolata Vitnyédy Istvánnal, kik lázítottak a katolikusok ellen, a prédikátoroknak ebben milyen és mennyi részük volt. A prédikátoroknak kik voltak segítői, védői. A szervezkedésben milyen arányban vett részt a nemesség és a nép. Titkos összejöveteleken miről tanácskoztak, milyen kapcsolatuk volt a törökkel, hol vannak, hova menekültek a lázító prédikátorok, kik fogadták be őket, voltak-e Erdéllyel összeköttetéseik? Veszprémben 118 beidézettet, többségében protestánsokat hallgattak ki, akik között — a várkapitány kivételével — mindenféle katonai beosztású megtalálható. Egy hét múlva a kihallgatások Nagyvázsony várában folytatód70