Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Licenciátusok a veszprémi egyházmegyében
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. szabályokat következetsebben alkalmazó papság helyett ilyen bonyolult és nem egészen tiszta ügyekben a talán kevesebb ellenállást tanúsító és a világiakhoz közelebb álló licenciátusokat kereshették meg a hívek, akik közül néhányan hajlandónak mutatkoztak a szabályok megkerülésével cselekedni. Egyébként a trentói zsinat „Tametsf-dekrétuma csak a saját plébános és kéthárom tanú jelenlétében kötött házasságot ismerte el törvényesnek, ezért a licenciátusok előtt kötött házasság országszerte kényes és többször kifogásolt pontja volt a világi lelkipásztorok működésének. 52 Gccséről, amely ekkor még a győri egyházmegyéhez tartozott, az 1710-es években elmozdították az iskolamestert, mert egy katolikust evangélikussal adott össze. Három évig nem volt licenciátus a faluban, ebben az időben a falu kocsisa és egy takácslegény temetett. A kocsis, aki „Lutheranicum Könyörgést" szokott vezetni, egyszer prédikálni is akart, előtte „odahaza az Evangéliumot forgáccsal megjegyezte". A szószéken vette észre, hogy elvesztette a forgácsot, a hosszas keresgélés közben az elunt hallgatóság közül egy férfi rákiáltott: „Szál le öcsém, mert látom, semmi sem lesz belüle."" A hasonló eseteket - mint láttuk - azzal próbálták elkerülni az illetékesek, hogy prédikációsköteteket juttattak a kocsisnál tanultabb licenciátusoknak is, ebből kellett felolvasniuk az adott napra szóló prédikációt. Arról, hogy ezek mely művek voltak, csak egy adattal rendelkezünk. Göllén a nép által Miklós deáknak szólított Jókay Miklós Illyés István hitelemző könyvét és a Pázmány-féle postillákat olvasta fel. 54 Ez utóbbin cseppet sem csodálkozhatunk, mivel Pázmány prédikációgyűjteménye még száz évvel első megjelenése után is a legnépszerűbb és legmagasabb színvonalú ilyen jellegű mű volt Magyarországon. A Veszprémi Egyházmegye alsópapságának magánkönyvtáraiban és a plébániai könyvtárakban még a XIX. század elején is a leggyakoribb homiletikus mű ez volt. 55 Előszavából tudjuk, hogy szerzője elsősorban a licenciátusok számára adta ki beszédgyűjteményét, hiszen az ő képzettségük nem érte el a papság képzettségének színvonalát. 56 A licenciátusok használhatták még a Pázmánykortársak, Vásárhelyi Gergely, Lépes Bálint és Káldi György munkáit, bár valószínűleg jóval kisebb példányszámban, valamint Illyés András és a Miklós deák által is forgatott Illyés István műveit. Illyés András prédikációi népszerűek lehettek, mert ezek kimondottan falusi plébánosoknak, egyszerű nyelven írt rövid prédikációk voltak. 57 Padányi Bíró Márton veszprémi püspök beszédgyűjteménye, amelyet egyházmegyéjében nyilvánvalóan ő terjesztett el, már abban a korban keletkezett, amikor a licenciátusok működését a papság számának emelkedése feleslegessé tette. 58 A papság hiányában a licenciátusok az asszonyavatást, azaz a gyermekágyból felkelt anya templomi megáldását is elvégezték. 59 Kiss Ignác padragi licenciátust Cseles Márton győri jezsuita rektor felhatalmazta a plébánia veze60
