Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Licenciátusok a veszprémi egyházmegyében
Népi val/ásossóg a Kárpát-medencében 6. ték-e а Pázmány-féle zsinati végzéseket. Noha a zsinat aláírói között nem találjuk Sennyei István veszprémi püspököt", Róka János a veszprémi püspökökről írt munkája szerint aláírása ott szerepel a zsinati végzések alatt. 14 Az azonban bizonyos, hogy a XVII. század első felében már általános volt a veszprémi egyházmegyében a licenciátusok működése. Jakusics György püspök 1639-ben a Hitterjesztés Szent Kongregációjához benyújtott memorandumában kapucinusokat és piaristákat kért egyházmegyéje számára. Emellett kifejtette, hogy az „eretnekség" előretörésének elkerülése miatt licenciátusokat kénytelen alkalmazni a plébániákon, akik laikusok, sőt legtöbbször nősek, és ha olvasni és írni tudnak, valamint jártasak a katekizmusban, akkor a népnek prédikációkat olvasnak fel, keresztelnek, esketnek és temetnek is. Mindezt azért írta le, mert a licenciátusok az „embereknek olyan faja", amelyről „egyes helyeken nem tudnak és nem hallottak". 15 Forrásaink alátámasztják Jakusics püspök sorait, bár általában a forrásanyag igen foghíjas. A legtöbb település licenciátusának nevét nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy valamikor világi lelkipásztor működött az adott településen. A név szerint ismert licenciátusoknak is csak a legritkább esetben ismerjük működésük időhatárát. Általában egy-egy olyan adat tudósít róluk, amely elemzésre nem alkalmas, legfeljebb azt állapíthatjuk meg, hogy ebben az időpontban licenciatusként működött valaki. Tapolca környéke esetében viszonylag egyidejű források igazolják, hogy a XVII. század közepén a nagy paphiányban licenciátusok oldották meg a lelkipásztorkodást. A nemcsgulácsi licenciátus működésére 1637-ből van adatunk. 16 Edericsen 1653-ban találunk a források alapján világi lelkipásztort 17 , aki 1662-ben már mint Nemesvitán szolgáló licenciátus bukkan fel. 18 Mivel a két falu közel fekszik egymáshoz, illetve Edcrics Vita filiája volt, e két időhatár között az említett falvak katolikusait valószínűleg ő látta el. A szigligeti licenciátus egy 1665-ös forrásban szerepel. 19 Tapolca környékén később is találunk világi apostolokat. Káptalantótiban 1695-98 között a közel 80 éves Vörös Péter világiként lelkipásztorkodott. 20 Gyulakeszi licenciátusairól csak azt tudjuk egy 1726-ban történt plébániai jövedelemösszeírás alapján, hogy korábban ők birtokoltak egy plébániához tartozó rétet. 21 Egy 1737-ben folytatott vizsgálat tanúi pedig azt vallották, hogy Búzás Mihály badacsonytomaji licenciátus birtokolta korábban a gulácsi határban lévő vitás rétet. 22 Edericsről 1720 táján távozott el a „György Deák nevű Licentiatus". 23 A lesencetomaji licenciatusról is egy később birtokviszonyait tekintve kérdésessé váló föld kapcsán hallunk. 24 Ő talán azonos lehetett Jámbor Gergellyel, aki 16 évig szolgált licenciatusként Lesencetomajon a XVIII. század elején. 25 Tapolca környékén tehát szép számmal működtek világi lelkipásztorok, róluk azonban a szigligetit kivéve nagyjából csak a fenti adatokat ismerjük. Működési idejük a XVII. század első felétől a XVIII. század első feléig terjed. 53
