Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Licenciátusok a veszprémi egyházmegyében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Dénesi Tamás Licenciátusok a veszprémi egyházmegyében A reformáció terjedésével, a török hódítással és az ezeket megelőző és ezekkel együtt jelentkező katolikus egyházi struktúrák leépülésével nehéz idők köszöntöttek a magyar katolikus egyházra és annak papságára. A XVI. század közepéről fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyvek kiválóan szemléltetik a kialakult helyzetet. A zalai főesperesség pébániáinak 1554. évi vizitációja' és az esztergomi főegyházmegye 1550-es és 1560-as évek fordulóján végzett kánoni látogatása

2 szerint az alsópapság csak igen kis része felelt meg annak az elvárásnak, melyet elöljáróik és híveik támasztottak számukra. Műveltségük kívánnivalót hagyott maga után, többen feleséget, ágyast tartottak, a szentségeket már nem katolikus módon szolgáltatták ki a híveknek. Néhányan szinte észrevétlenül lettek a lutheri tanok követői, másokról jószerével nem lehet eldönteni, hogy katolikusok, vagy aposztaták, a határok sok esetben összemosódtak. A Luther nyomán megjelent prédikátorok és nős papok egyre elfogadhatóbbá tették a katolikus egyházban is a világiak jelenlétét. De nem csak elfogadott lett a világiak aktívabb szerepvállalása az egyházban, hanem szükségszerű is. Ezt kiválóan szemlélteti egy 1606-ból, Vágsellyéről származó eset. Egy 22 éves fiatalember, Joannes Ivanchan a papok és a jezsuiták távozása után megpróbálta a hívek lelki szükségleteit kielégíteni, azaz prédikált, többször rákényszerült a szentségek kiszolgáltatására és ezt megvallotta már nagyszombati gyóntatójának is, sőt felhatalmazást is kért ennek folytatására. Mindezt azért tette, hogy a katolikus szülők ne a protestánsokhoz vigyék gyermekeiket.

3 Egyre több helyen nélkülözték a papság szolgálatát, az iskolamesterek viszont többnyire megmaradtak korábbi működési helyükön. Mint a helyi közösségek tanult emberei, szellemi vezetői, az iskolák irányítói, a katekizmus oktatói próbálták betölteni azt az űrt, amelyet a papság távozása hagyott maga után. Ezt felismerte az egyházi vezetés is és szabályozni próbálta működésüket. Oláh Miklós esztergomi érsek 1560-ban tartott tartományi zsinata foglalkozott először a kérdéssel. A zsinati határozatok szerint ahol szükséges volt, a helyiek pénzén a katolikus tanítással egyetértő, arra alkalmas iskolamestereket kellett foglalkoztatni. Feladatuk a betűvetés alapjainak, az egyházi énekeknek tanítása, valamint példamutató életükkel a gyerekek vezetése volt. Nem csak tanultaknak kellett lenniük, hanem erkölcsileg feddhetetlen életet kellett élniük, engedelmeskedve az egyházi feletteseknek. Ta5Î