Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Lukács László: Szent Sebestyén kultusza Közép-Dunántúlon
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. ták őket rábeszélni. Már hitükben elbizonytalanodtak, amikor segítségükre sietett Sebestyén, a császári testőrség főparancsnoka, akinek mindenkor szabad bejárást engedtek a börtönbe. Kérte a két rabot, hogy rövid földi életükért ne adják el túl világi örök boldogságukat, felszólította a pogány rokonságot, hogy ők is térjenek a kereszténység útjára. Szavaival nem csupán Marcellinust és Marcust erősítette meg abban, hogy hitükért vállalják a mártírhalált, hanem hozzátartozóikat, sőt a porkolábot és feleségét is a kereszténységre térítette. Sokáig nem maradhatott titokban, hogy Sebestyén keresztény, és másokat is erősít keresztény hitében. Egy főhivatalnok elárulta, feljelentette őt Diocletianus császárnál. A feldühödött császár parancsára a katonák a határba vitték, oszlophoz kötözték, élő céltáblaként testét nyilakkal lődözték tele. Azt gondolták, hogy meghalt, ezért otthagyták. Egy másik mártír özvegye éjszaka, titokban el akarta temetni, de életben találta. Házába vitte, ápolta, rövidesen felgyógyult sebeiből. A keresztények figyelmeztették, hogy meneküljön, de ő ehelyett kiállt az útra, amelyen a császár a pogány templomba járt. Amikor Diocletianus jött, Sebestyén így szólította meg őt: „A pogány papok gonosz csalárdsággal elámítják a lelkedet, azzal rágalmazzák a keresztényeket, hogy azok a birodalom ellenségei, pedig ők a fejedelmekért és a hazáért rendszeresen imádkoznak." A császár ezt kérdezte: „Nem Sebestyén vagy te, akit nemrég nyíl általi halálra ítéltünk?" Sebestyén bátran felelte: „Az én Uram, Jézus Krisztus azért élesztett újra engem, hogy minden népek előtt kimondjam és tanúsítsam neked, te igazságtalanul üldözteted Krisztus szolgáit!" Diocletianus erre ismét elfogatta, a városból kivezettette, és halálra botoztatta. Szent Sebestyén így állta ki kétszer is a mártíromságot. 3 Szent Sebestyént már a középkori templomokban is nyilakkal átlőtt testtel ábrázolták. Alakját így hozták kapcsolatba a betegséggel, annak is a legsúlyosabbikával, a pestissel. A betegséget, sőt a halált is az ókori és a középkori hiedelemvilág a nyíl művének tulajdonította. Az Ótestamentumban a beteg Jób így panaszkodik: „Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem." (6, 4). A pestis, a fekete halál, dögvész, döghalál nyila, csapása ellen már a VII. században kérték a hívek Szent Sebestyén oltalmát. A tizennégy segítő szent egyike: patrónusa a pestisben szenvedőknek a 608. évi római pestisjárvány óta, ezen kívül a vadászok, vadásztársaságok, íjászegyesületek, katonák, puskaművesek, lövészek, tűzoltók, ónöntők, kőfaragók, kertészek, kárpitosok, vaskereskedők, tímárok, keresztes lovagok, hadirokkantak, fazekasok, posztókészítők, gyenge és beteges gyermekek, haldoklók védőszentje, vallási gyűlölet ellen is védelmet nyújt. 4 Tisztelete az egész Európában végigsöprő, az akkori lakosság egynegyed részét elpusztító 1348. évi fekete halál után vált általánossá. A barokk korban új erőre kapott, amit a XVIII. században emelt 506