Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Marx Mária: Göcseji virrasztók

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. tési énekek"-ről,

s Watz Oszkár: „Nem halt ő meg, csak aluszik"

4 (Utóbbiban rövidítve, ill. betoldásokkal szerepel a vőlegénybúcsúztató és a menyaszszony-ének is.) A göcseji református hívek körében pedig egy Pápán 1841 -ben vagy 1842-ben kiadott „Halotti énekek" című mű (36. kiadása 1922-ben jelent meg) megfelelő szakaszait énekelték, amely semmiféle kapcsolatot nem mutatott az Illyés-féle könyv szövegeivel.

10 A könyveken kívül Szentmihályi nagyon sok egyházi jellegű ponyvafüzetet talált, amelyeket 1850 és 1890 között nyomtak, általában Budán Bagó Márton és Fiánál valamint Pesten Bucsánszky Alajos nyomdájában, de volt közöttük nem egy zalai készítésű is, Sógor György keszthelyi és Fischel F[ülöp] nagykanizsai nyomdájából. Császár Gergelyné és Györe Péterné zalaszentgyörgyi asszonyok egész kis könyveket varrtak össze belőlük. A halottak mellett énekelt zsoltárok és virrasztóénekek nagy része megtalálható Lajtha könyvében, de van közöttük hét olyan is, amely Sopron megyében nem került a gyűjtők mikrofonja elé, ezeknek a szövege is szerepel Szentmihályi jegyzeteiben. Őt azonban elsősorban a „bödei" énekek érdekelték. Ezeket — úgy tűnik — kétszer adta ki nyomtatásban Bagó Márton 1865ben és '76-ban. Ez a két kiadás fordul elő az énekesek anyagában, míg más évszámmal jelölt nem. Azért is gondolom, hogy több kiadása nem volt, mert rengeteg későbbi időből származó, kézzel írt másolat forgott közkézen a megvizsgált falvakban. A legkorábbi — még az 1800-as évek végéről származó — már alig-alig olvashatóra fakult. Aztán 1907-ből, 1916-ból, 1933-ból, '36-ból, végül 1948-ból van évszámos példányunk." A gyűjtőnaplókban szó esett még egy 1871-ben és egy 1904-ben készült másolatról, valamint egy 1801-ből vagy 1804-ből származó imádságos könyvről is, de úgy, mint amiket más papírokkal együtt elégettek az örökösök.

12 Érdekességként említem, hogy a nyomtatott füzetek között van egy, amely a zalaegerszegi Kakas Ágoston-féle nyomdában készült a két világháború között. Ezt a füzetet az egyik adatközlő, özvegy Kustán Jánosné Dömök Teréz (szül. Kávás, 1887.) kávási asszony nyomatta ki a nála lévő kézírásos másolatok alapján.

13 A megkérdezett falusi emberek általában ismerték a vőlegény- és a menyasszony-éneket, sokan csak hallásból, de többen énekelni is tudták. Szentmihályi minden adatközlőjétől megkérdezte, hogy nyomtatásban vagy könyvben látta-e az énekeket, (talán régi voltukat kívánta volna a könyvbéli szereplés hiányával bizonyítani?) Erre a kérdésre legtöbb esetben nemleges választ kapott, még a ponyva-nyomtatványt is csak kevesen ismerték. Szerzőjükről pedig senki sem hallott. Mindössze egyetlen adatközlő vélte úgy, hogy egy már elhunyt, Farkas József nevű helybeli „tudós ember" lehet a versek írója, de ezt a gondolatot más jelenvoltak határozottan elvetették.

14 A meg495