Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Csóka-Jaksa Helga: „Búcsúra való ének” Bálint Sándor ponyvahagyatékának elemzési szempontjai

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. részeket gyakran le is vágták, főleg akkor, ha több nyomtatványt varrtak öszsze. Az állapot szoros összefüggésben van az előzőekkel. A megjegyzés rovat a legtágabb kategória, a szubjektív észrevételek is ide kerültek, amelyek utalhatnak más kiadványokkal való hasonlóságra, megadhatják a raktári számot és minden más feliratot, amely a nyomtatványon szerepel, de nem elengedhetetlen információ, vagy nem illeszkedik a többi kategóriába. A tárgyszó röviden összefoglalja a nyomtatvány tartalmát, utal a benne szereplő személyekre és a hozzá kapcsolódó kegyhelyekre. A nyomtatványok egy részének címoldalán szerepel tartalmuk, ilyen esetekben utolsó adatként ez szerepel sorszámozva. Ahol nincs az egyes énekeknek vagy fejezeteknek címe, ott kezdősorukat vettem címnek szintén sorszámozva. A katalógus végén az eligazodást segítik a mutatók. Most pedig lássuk azokat az adatokat, amelyek a leírás és összesítés után jellemzik az állományt! A korai nyomtatványokon nem találunk sem nyomda-, sem kiadójelzést, később, a XIX. század második felében jelenik csak meg a kiadványon a nyomdász neve, majd pedig a szerkesztőé vagy a szerzőé. A kiadó és a szerző/szerkesztő funkcióját sok esetben nehéz elkülöníteni, mert gyakran fedik egymást, és a ponyvafüzeteken nem mindig következetes ennek jelölése. Pl.: kiadta: Orosz István, ez azt jelentette, hogy ő írta azokat az énekeket, amiket nyomdába adott, de ugyanez nem képzelhető el Bagó Mártonról, aki nagyon sok esetben nem csak nyomdásza, hanem kiadója is ponyvafüzeteinek. Gyakran nem kapunk semmiféle információt arról, hogy kik lehettek azok az emberek, akik vallásos énekek, történetek, imák írásával foglalkoztak. Néhányuk búcsúvezető, szokásos korabeli elnevezéssel szentember volt. Bálint Sándor szerint a szentemberek szerepe a jozefinizmusnak köszönhetően erősödött fel. A felvilágosodás hatására a XIX. században megváltozott a hagyományos liturgia, a papok máshogy viszonyultak a bajokat orvosló szentelmények kiszolgáltatásához, az orvosok szemlélete pedig „nagyon távol áll a nép lelkialkatától."

9 Az így kialakult űrt laikusok töltötték be, akik az átlagosnál mélyebben voltak vallásosak, sokat imádkoztak,

10 vallási tájékozottságuk széles körű volt, általános tekintélynek örvendtek a közösségben." A szentemberek nagy hatással voltak a búcsújárókra, búcsú vezetőként példát mutattak mindenkinek a katolikus életszemléletben. Az orális hagyományok képviselői voltak annak ellenére, hogy munkáik nyomtatásra kerültek, mert a ponyva csak emlékeztető a vallásgyakorlatban,

12 az énekeket, imákat kívülről tudták a búcsújárók. Abban a folyamatban, amelynek során a vallásos ponyvanyomtatvány „nyersanyaga", az ének megszületik és eljut az olvasóhoz, a használóhoz, a szentembereknek döntő szerepe volt. Nevük csak a XIX. század vége felé került a nyomtatványokra, de természetesen a búcsújárók így is 487