Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Csukovits Anita: Egy vallásos céhszokás továbbélése napjainkban – a váci hentesek és mészárosok miséje

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. hatóság, vagy a földesúr hatáskörébe tartozott. Sokhelyütt, így a püspöki székhely Vác esetében azonban e kettő egybeesett. Vác középkori társulati és céhes életéről sajnos, források hiányában keveset tudunk. A korszak egyik legjelentősebb emléke a váci ötvös céh 1423-ból származó szerkönyve, amelyet a kötetben található possessor-bejegyzés szerint Giesperger Henrik vásárolt Szent Eligius, az ötvösök védőszentje tiszteletére.

1 Bár a tulajdonos váci illetősége nem bizonyos, a váci püspök illuminátora által írt könyvecske az aranymíves céh ünnepi miséihez kapcsolódó szertartásszövegeket tartalmaz, köztük temetésre valót. A kötet a korabeli viruló céhes élet egyik legszebb tárgyi bizonyítéka. Vác középkori vallásos testvérületei közül okleveles adat egyedül a Szent Dorottya testvériségről maradt fenn, de valószínű, hogy ennél jóval sokszínűbb volt a város vallásos társulati élete.

4 A céhek sorában az egyik legjelentősebb és legvagyonosabb már a középkorban is a mészáros céh volt, tagjainak vallásos érzületét még az akkori források is kiemelték. Egy, a váci ötvös szerkönyvvel közel egy időben keletkezett kolozsvári oklevél kiemeli a mészáros céh érdemeit az akkor épült Szent Mihály plébániatemplom feldíszítésében. "Az isteni tisztelet végett és főként Szent Mihály őrangyal, a Székesegyház védőszentje, a paradicsom őre tiszteletére alapíttatott és azon egyház számára a templomi zászlókat, gyertyát és ékítményeket szolgáltatta."

5 A kolozsvári mészárosokban a templom építése megnövelte a vallásos buzgalmat és az együvétartozás tudatát egyaránt: az 1422-ben kelt oklevél tanúsága szerint az addigi, mészárosokból álló fraternitás hivatalosan is átalakult a "szentegyházbeli isteni tisztelet emelése és nagyobb dísze végett"

6 céhhé. A török hódítás alatt a mindennapi élet korábban kialakult keretei szétzilálódtak, a meghatározó intézmények a túlélésért harcoltak: a céhes élet fennmaradt, új szabályozások, árszabások is születtek, hiszen az iparosok munkájára továbbra is nagy szükség volt, de a vallásos cselekményeket, eseményeket már nem tolerálták a hódítók. A templomok, oltárok nagy része áldozatul esett a hadi eseményeknek, a rombolásnak. A hódoltság alá nem került területeken a kialakuló reformáció bontotta meg az élet minden területére kiható vallásos érzület egységét, a felvidéki, erdélyi városi polgárok többsége az új tanok hívéül szegődött. A török kiűzése után berendezkedő katolikus Habsburg-uralom szükségesnek tartotta újraszabályozni a korabeli gazdasági életet meghatározó céhek életét. Az újra fellendülő barokk vallásosság minden eszközt felhasznált a hitélet megerősítése érdekében, így nem véletlen, hogy az új céhszabályokban az uralkodók - Lipót, III. Károly, majd Mária Terézia - szükségesnek tartották a céhek vallásos jellegének megerősítését. A kiadott céhlevelek tanúsága szerint 380