Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Bárth János: Rítus és ajándék a keresztszülők és keresztgyereke kapcsolatában Székelyvarságon

Népi vo/íásossóg a Kárpát-medencében 6. A keresztgyermekek а XX. század második felében az alábbi kötelezettségeket teljesítették keresztszüleikkel szemben: — Ha a keresztapa vagy a keresztanya meghalt, koporsóját elsősorban keresztfiai vitték rudakon a halottas gyászházból a szekérig, a templomnál a szekértől az oltárig, majd az oltártól a sírig. — A keresztlányok gyertyát vittek keresztszüleik koporsója mellett. A XX. század vége felé a szokás veszített elevenségéből. — A XX. század utolsó évtizedeiben minden keresztgyermek, férfi és nő egyaránt, koszorút vett és vitt keresztszülője temetésekor. Ha valami ok miatt nem vitt koszorút a sírra, koszorúmegváltó misét rendelt a plébánosnál. A keresztszülőség felvállalása sok kötelezettséget rótt keresztanyára és keresztapára egyaránt. Ezek a keresztszülői kötelezettségek, illetve a kötelezettségekből fakadó illendő cselekedetek és ajándékozások a keresztgyermek születése táján kezdődtek. Végigkísérték a keresztfiú és a keresztleány gyermekkorát. Továbbéltek ifjúsága, legénykora, vagy leánykora éveiben. Csúcsosodtak és soha nem látott módon sűrűsödtek a keresztgyermek házasságkötése idején. A lakodalom másnapján a juh átadásával a keresztapa jelképesen szárnyaira bocsátotta keresztgyermekét: íme a juh, amely nyájjá sokasodik. Nyájjá, amely a havaslakó székely megélhetésének egyik fundamentumát jelenti. A keresztszülő és keresztgyermeke közötti kapcsolat csapongó vonalának legnagyobb hulláma a keresztgyermek házasságkötése után egyre szelídült, majd nyugvópontra jutott, és akár évtizedekig ottmaradt. A házasságban élő keresztgyermekre inkább csak odafigyelt a keresztszülő, a jó keresztgyermek pedig megkülönböztetett tiszteletet tanúsított öregedő keresztszülei iránt. Rendszeresen meglátogatta őket. Osztozott gondjaikban. A kereszteléssel keletkezett műrokonság összekapcsoló ereje a keresztszülők halálakor lépett újra színre. A kapcsolat nyugvóponton haladó vonala újra nagy hullámot vetett, de fordított előjellel, mint korábban! A keresztszülő temetésén a keresztgyermekre vártak fontos kötelezettségek. A koporsó-vitellel, a gyertyaégetéssel és a reprezentatív koszorú-ajándékkal, neki kellett demonstrálnia a halott falus felei és rokonai előtt, hogy keresztülőjéhez kapcsoló kötelékei erősek és meglazíthatatlanok. A néprajzkutató tétova kérdésére — Ki viszi annak a koporsóját, és ki viszi annak a temetésén a koszorút, akinek nincs keresztgyermeke? — megrökönyödve válaszol a varsági székely: Olyan varsági nincs. Minden középkorú és idősödő varsági lakosnak van keresztgyermeke. A varságiak tesznek arról, hogy legyen. Fiatal éveikben többször is felajánlkoznak keresztszülőnek. Ha ez így van, márpedig a lényegét tekintve a dolog így áll, akkor a keresztszülőség vállalása úgy is felfogható, mint valami érzelmi és anyagi „befektetés", amely műrokonságot teremt, a keresztgyermek házasságkötéséig sok376