Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Bárth János: Rítus és ajándék a keresztszülők és keresztgyereke kapcsolatában Székelyvarságon

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A mcgkomásádott házaspárok férfi és nőtagjai hajdan kölcsönösen magázták egymást. A komák és komaasszonyok magázódása azonban a XX. század utolsó harmadában fokozatosan kiment a divatból. A változás területenként és társadalmi csoportonként is különböző időpontban zajlott le. Természetes, hogy a távoli Sólyomkő vagy Bagzos csak paraszti munkából élő famíliáiban tovább tartott a komaasszonyok magázódása, mint egy Központban lakó közalkalmazott, hivatalnok, kereskedő, kocsmáros, erdész családjában. Egy 1961-ben született, hivatalban dolgozó és a Központban lakó varsági fiatalasszony elmondta, hogy ő már nem magázta komaasszonyait. Anyja, aki 1941-ben született és a XX. század utolsó évtizedeiben szintén a Központban lakott, ugyancsak tegezte komaasszonyait, pedig az 1960-as években, fiatalasszony korában, még előfordult Varságon a középkorú komaasszonyok magázódása. Öreganyja, aki 1915-ben született és az 1930-as években Tálasbércen volt fiatalasszony, egész életében magázta komaaszszonyait és komáit. Hasonló módon viselkedett 1908-as születésű öreganyja is, aki az elbeszélő asszony viruló fiatalságú komaasszonyát, azon az alapon, hogy az leányunokájának a komaasszonya, dédunokájának keresztelője után az 1980-as években vénemberként is magázta, és komaasszonynak szólította. Varságon a gyermeknek általában egy keresztkeresztanyja volt. Tudtak azonban a varságiak is arról, hogy máshol más szokás járta. Elrettentő példaként emlegették, hogy Szentegyházasoláfaluban 12 házaspár is felsorakozott keresztszülőként a keresztelendő csecsemő mögé. Egyesek a XX. század végén, Varságon is megpróbálták elterjeszteni a valószínűleg Csík felől terjedő több keresztszülő divatját. A varsági plébános azonban nem volt túlzottan lelkes az ötletért. Annyi megmaradt a szokásváltoztató kísérletből, hogy az ezredforduló táján néhány varsági gyermek már elmondhatja magáról, hogy két nő is közreműködött keresztelésénél keresztanyaként. Ilyen esetekben azt a keresztanyát, aki a gyermeket keresztvíz alá tartotta, és akit a pap keresztanyaként beírt az anyakönyvbe, főkeresztanyának, férjét főkeresztapának, illetve a házaspárt együtt főkomáknak emlegetik. A másik házaspárról pótkomákként szólnak. A pótkeresztanyák és pótkeresztapák a főkeresztanyákkal és a főkeresztapákkal ellentétben leginkább a fiatal vérrokonok közül kerültek ki. Előfordult, hogy valaki olyan messze került Varságról, hogy rendszeresen haza sem látogatott. A komaságát azonban számontartották és az emberélet nagy fordulói alkalmával aktivizálták. Egy fiatalasszonytól hallott történet szerint, keresztelésekor apjának egyik pálinka komája kérte el őt keresztlányának. A komává lett keresztapa azonban nem sokkal a keresztelő után feleségével útra kelt, és elköltözött Temesvár környékére, a Bánságba. Családi és egyéb okokból nem járt haza Varságra. Az emlékező nem is 373